Hát... Annyira nem vészes, hozzászoktam már a cliffhangerhez, de azért ne vidd túlzásba... (:
44. rész:
A valaha volt hármas csapat
Nat egy kunai-al hártotta Sade shurikenjeit, aztán a kezében lévő tőrt ellenfele felé hajította. Mia közben Sade mögött termett, és megpróbálta megvágni, de elvétette. Pontosabban szólva Sade tűnt el, hogy két másik jöhessen elő, és támadhasson rájuk.
Sokáig ment ez hasonlóan, Mia és Nat nem tudta megsebezni Sadét, ellenben alaposan kifáradtak. Jutsukat nem használtak, csak a fegyvereikkel harcoltak. Sade is fáradt, de messze nem merült ki annyira, mint a csapattársai. Natnek és Miának minden szemszögből nézve nagyon kevés esélye volt.
Akahito döbbenve látta, hogy az imént még felém száguldó Vízvarázs jutsu a vízbörtönének csapódik, egy idő után szétzúzva azt. Arrébb ugorva egy hatalmas, fénylő tükröt látott, de csak egyetlen pillanatra, mielőtt az eltűnt volna.
Nem habozva kihazsnálni pillanatnyi meglepettségét fehér chakrát vezettem pár shurikenbe, és Akahitot célba véve elhajítottam őket. Azok a levegőben egyre többen lettek, míg végül egy egész seregnyi fénylő shuriken száguldott Akahito felé. Kunai-al próbálta őket elhárítani, ám meglepetését csak fokozta, amikor a fegyverek többsége minden további nélkül keresztülsüvített rajta. Néhány viszont eltalálta, és fel is sértette. Mire rájött, mi is történt, a kunaiomat már a bordái között érezte. A következő pillanatban viszont szertefoszlott a klón, és Akahito lepett meg engem. Szerencsémre számítottam valami hasonlóra, ezért én is csak egy árnyékklónt küldtem magam helyett. Miközben a klónjaink egymást szórakoztatták, mindketten előkészültünk egy újabb jutsuval.
-Jól van már, jövök na...-ugrott mellém Isha, hogy ő is beálljon szekeret húzni-Basszus...Hány elefánt kell ehhez a túlméretezett súlyzóhoz, öreg?
Hát igen...Isha szókimondó volt, és a szókimondást az udvariasság maximális mellőzésével végezte.
-Most épp négy-mosolyodott el a megbízónk-De általában elég csak egy-két ló.
-Nem tudom eldönteni, hogy ezt most lekicsinylésnek szánta-e, amiért "CSAK" egy-két ló erejével bírunk; vagy dicséretnek, amiért egyáltalán meg tudjuk mozdítani ezt a kócerájt.
-Jó kérdés, bár azt hittem, az "elefánt" miatt fogsz inkább megsértődni.
-Azt már meg sem hallom, különben már rég egy porcelánnak érezné magát abban a boltban, ahová épp most törtem be...
-Elég legyen, te szájkaratebajnok!-szóltam rá Ishára-Isten bizony egyszer összezárlak egy szobába Nejivel, hogy agyonszájkaratézzátok egymást.
-Ki a halál az a Neji?
-Nem érdekes-verte Akahito a fejét (szabad tenyere híján) a szekérbe-Tudtam, hogy nem vagy egy IQ-bajnok, de hogy még a saját osztálytársadat sem ismered meg...
-Mi lenne, ha a szátok helyett a lábatok járna?-tolt egy nagyot a sensei a szekéren. Az előrébb gurult, és mindhármunkat meglökött. Enyhe célzás, hogy haladhatnánk kicsit gyorsabban is.
-Sensei...-fordultam hátra könyörgő tekintettel-Szabad?
A sensei egy pillanatig elgondolkozott, aztán nagy nehezen, de beleegyezett. Nem szólt semmit, csak bólintott egyet.
-Ezaz!-örültem meg, és letettem a szekér rúdját. A csapat is így tett, és mindenki hátrébb lépett. A megbízónkat is arrébb vitték a szekértől.
-Mit csinál?-kérdezte az öreg Ishától.
-Lovat a súlyzóhoz-válaszolt a lány, de nem vette le a szemét rólam-Akahito, szerinted most ki fog jönni?
-Majd meglátjuk-csitította őket a sensei.
Én pedig belekezdtem egy jutsuba, majd a kézjelek végén a földre csaptam a tenyerem.
-Shinobi idézés!
Amikor a felszálló por elült, a felhő helyén egy fekete pegazus állt. Kinyújtóztatta szárnyait, majd amint meglátta a szekeret maga mellett, fekete tekintete szúrósan az enyémbe fúródott.
-Ugye nem...?-kérdezte kissé fenyegető hangon-Ugye nem azért idéztél meg, hogy ökörként befogj egy szekér elé?!
-Én is nagyon örülök, hogy látlak, Kyouran. És de, ebben kérném a segítségedet.
-Felejts el, belőlem nem lesz igásló...
-Köszönöm, hogy rád mindig számíthatok...Ha jól emlékszem, Nuada mester megígértette veled, hogy segíteni fogsz nekem.
Kyouran vágott egy kimondottan durcás fejet, aztán beállt a szekér elé, nem túlzottan jó kedvvel.
-Első és utolsó eset, hogy én szekereket vontatgatok-duzzogott tovább út közben is.
Vele igencsak gyorsan tudtunk haladni, a megbízónk meglepetése ellenére.
Isha folyamatosan ott legyeskedett Ksouran körül, imádta a pegazusaimat. A fehér chakrámnak köszönhetően már geninként képes voltam megtanulni az idézést. Isha mindig is irigyelt az örökségem miatt. Elvégre nem minden családnak van kekkei genkai-a, és Isha különösen bánta, hogy neki nincs. Szeretett volna ő is különleges lenni, ezért kezdett bele a táncos technikák fejlesztésébe.
Ha belegondolok, valóban érdekes csapat lettünk, mire megkaptuk ezt a küldetést.
Napnyugtáig Isha jókedvre derítette Kyourant, a mén még a hátára is felengedte. Aztán éjszakára elment, és én a sensei-el maradtam fent őrködni. Kis idő után zajt hallottunk a közelből. A sensei intett, hogy ébresszem fel a többieket, amíg ő körbenéz. Mire Akahito és Isha is kijött, a sensei is visszatért.
-Hatan vannak körülöttünk-mondta alig hallhatóan-Fűrejtekiek, feltehetően chuninok vagy jouninok. Készüljetek fel, mert nagy a túlerő. Ha nem bírnátok, fogjátok a kalmárt, és tűnjetek el innen! Már késő lenne elmennetek, bárhol próbálnátok kisurranni, észrevennének titeket.
A zaj egyre közelebbről hallatszott. A sensei elővett eg kunait, aztán mélyen a szemünkbe nézett.
-Mutassátok meg, mit tanultatok! Bármi lesz is belőle, én büszke vagyok rátok. Kérlek igyekezzetek nem meghalni.
Bólintottunk, és mi is a kezünkbe vettünk egy-egy kunait. Amint elkészült Akahito Vízkatlan jutsuja, a bokrok közül hat fűrejteki jounin támadt ránk.
Nehéz, és fájdalmas harc vette kezdetét. Három jounin a senseit vette célba, egy-egy pedig minket, hármunkat támadott. Csak a sebességünknek köszönhettük, hogy el tudtuk kerülni a csapásaikat, de sajnos ők is gyorsak és erősek voltak. Alig pár percig tudtuk tartani magunkat. Az utolsó pillanatokban az utolsó pár csepp chakrámból sikerült megidéznem egy pegazust, és utasítottam, hogy mentse ki a csapattársaimat. Még láttam, ahogy a pegazusom Isha felé vágtázva elesik, a senseit pedig az egyik jounin hátba szúrta. Már Akahito is a földön volt, mikor ájultan a földre zuhantam.
Pont azon a helyen estem össze, ahol most álltam. Amint erre rájöttem, egy pillanatra megzavarodtam. Ez pont elég volt ahhoz, hogy elrontsak egy kézjelet, és ne sikerüljön a jutsum. Mintha erre számított volna, Akahito egy föld típusú jutsuval megragadta a lábamat, és már készítette is a tűzgolyót.
Egy újabb Tükörfény jutsu mentett meg. Akahitot pedig sikerült kibillentenem a koncentrációból, így ki tudtam ugrani a rám tekeredő indák közül. Elővettem egy kunait. "Érdemes lenne kipróbálnom a fénypengét. Bár lehet, hogy ezzel nem most kéne kísérletezni..."
-Fény stílus, Fénypenge.
A kunai megnyúlt, a fehér chakra felizzott körülötte. "Na most!"
Egy genjustuval kombináltam a sarlószelet, így az egész úgy nézett ki, mintha rengeteg fényló kunai repült volna a szélben Akahito felé.
Akahito bevetette magát egy fa mögé, ami megvédte a jutsumtól. Azonban hirtelen mögötte teremtem, és ismét megpróbáltam megvágni. Nem csalódtam a sebességében, gond nélkül megfordult, és a kardjával kivédte.
-Hát még mindig ilyen gyors vagy?-kérdezte Yoshitsunét a kunaiomnak szorítva-És végre megtanultad használni a kekkei genkaiodat. Nem mondom, tetszetősek a technikáid, főleg a pajzsod.
Ahogy több chakrát vezettem a kunaiba, a keletkező kisebb fuvallat megmozdította Akahito felsőjét. Csak egy pillanatra láttam, de biztos voltam benne, hogy egy jelet láttam a jobb vállánál. Nem akartam mindjárt a legrosszabbra gondolni, de a jel látványa a harcunk során végig kísértett.
Egy ideig hanyagoltuk a jutsukat, és csak a fegyvereinkkel próbáltuk megtámadni egymást. Nem bírtunk egymással, egyikünk sem tudott felülkerekedni a másikon. Jó ideje szórakoztunk ezzel, amikor egyszer lassú voltam. Nem voltam elég gyors, hogy kitérjek Yoshitsune elől, így Akahito egyik csapása célt ért; és anyám kardja a jobb vállamba fúródott...
***
-Az évadzáró epizódot olvashattad... Remélem izgulsz...Mert én...Neruma Mia...igen...
-A 45. részben:
Egy megfagyott szív jeges kiáltása
-Egy lépéssel mindig előtted is...
44. rész: A valaha volt hármas csapat
Re:Cliffhanger
Caroline Art | 2012.10.02
Ha ez nem vészes, akkor már semmi nem lesz az :D Ha jól emlékszem ennél nagyobb Cliffhanger nem lesz benne. Tegyek bele? :D Még üres a fél harmadik évad könyve...
Re-ception:Cliffhanger
Csubakkaa | 2012.10.02
Felőlem... Engem nem zavar, de TÉGED zavarni fog, amikor majd rágom a füled a kövi részért...
U.I.: Igen, tényleg nevet váltottam! (:
Re:Re-ception:Cliffhanger
Naito | 2012.10.02
Tessék, én is nevet váltottam :D Hát, ha cliffhangert akarok írni, megvan, honnan tanulok...A SAO-tól...
"Hogyan szadizzuk a népet, amíg ki nem jön az új rész?"
