42. rész:
A nagy csaták kezdete. Hová mehetett Sade?
-A harmadik körig még egy hónap van hátra. Gondolom, elmentek majd megnézni-fordult hozzánk Naizen. A mai edzésen a csapatom és Rash is jelen volt.
-Még szép-vigyorodott el Nat.Ki nem hagynám Naruto mérkőzését! Tutira eltiporja majd a többieket, a Hyuuga sráccal az élen!
-Én ebben azért nem lennék olyan biztos-szólalt meg mögüle hirtelen Neji.
-Neji!-lepődtem meg-Hát te meg mit keresel itt?
-Téged-válaszolt-Gai sensei hívott.
-Engem?-"Mit akarhat Gai tőlem?"-Rendben van, menjünk. Vezess el hozzá.
-Hm-fordult meg Neji-Ahogy kívánod Naito sensei. Kövess.
A többieknek intettem, hogy maradjanak itt, én pedig Neji után indltam.
-Ha engem kérdeztek, ennek sincs ki a négy kereke...-szólalt meg Rash, amint hallótávolságon kívül értem Nejivel.
-Egyet kell, hogy értsek-helyeselt Nat, bár rosszallóan nézett a jouninra-Esélye sincs Narutoval szemben!
-Hát, lehet, hogy bunkónak tűnök-kezdte Rash-de szerintem Narutonak még annyi kereke sincs, mint ennek a Hyuuga srácnak...
-Hát kösz, Naruto nevében is...
Még egy darabig vitatkoztak, közben észre sem vették, hogy megérkeztem.
-Mióta vagytok ilyen jóban Narutoval, Nat?
-Ez gyors volt-pislogott Hayato meglepetten.
-Az hát. Neji is elég gyors, szinte az én tempómban tudtunk menni. És Gai sem volt messze. Szerintem mindent elmondtam-elmosolyodtam, majd feltűrtem a ruhám ujját-Nos, mi a következő jutsu?
-Neked aztán van chakrád...-dobta le magát Rash egy fa tövébe-Már reggel óta gyakorolsz, és lassan dél lesz, nem unod még?
-Sosem unom meg-húztam szélesebb mosolyra a szám.
Estig egy újabb jutsut tettem félig magamévá, ezzel már három technikát tanultam meg. Éjjel pedig, amíg Naizenék gyakoroltak, én is tanultam valami újat magamtól...
Egyik alkalommal, mikor azzal ütöttem el az időt, hogy létrehoztam, majd eltűntettem az Új jutsut, eszembe jutott valami.
"Mi lenne, ha..."
Ugyanúgy csináltam a jutsut, mint mindig, egy apró részlet kivételével. Változtattam kicsit a chakrák áramoltatásának irányán, és ezúttal a fehér mellé egy kevés normál chakrát is kevertem. Amit így összehoztam, azt nem újabb jutsunak, és nem is legújabb jutsunak neveztem el. Hanem Shiroikaennek, azaz tüzes fénynek.
Olyasmi volt, mintha összeraktam volna az új jutsut a Fényrasengannal. A fehér chakra által generált hőt a normál chakrám vette át, így az égő tűz fényét elszívva jött létre maga a Fényrasengan. Ezzel a technikával éjjel is támadhattam, hiszen csinált magának fényt. Már csak arra voltam kíváncsi, hogy nappal mit tud ez a jutsu...
A hónap végére Naizen megtanulta a Fényrasengant, Hayato viszont nem. Ő mást csinált. A jutsu erejét ahelyett, hogy szabadon engedte volna, Yoritomoba küldte. Így kialakított egy teljesen új fogást, a Tűzpengét. Yoritomo körül lángok csaptak fel, ha Hayato alkalmazta ezt a technikát.
Naizen pedig roppant büszke volt magára, amiért sikerült elsajátítania a jutsumat. Közben én is mindent megtanultam tőlük. A Chunin vizsga napján viszont megint problémába ütköztem.
Arra ébredtem, hogy Nat és Mia ront be hozzám; a hírrel, hogy Sadénak nyoma veszett.
-Biztos, nincs sehol?-kérdeztem rohanás közben. A háza felé tartottunk.
-Biztos-felelte Mia, ahogy mellém ért-Voltunk már mindenhol, ahol lehetne.
-Értem.
A házához érve valóban senkit sem találtunk bent. Az asztalon egy üzenet volt, nekem címezve.
"Naito sensei!
Tudni akarod, miért viselkedtem számodra furcsán? Mert én nem ide tartozom, hanem valahová máshová. Ha esetleg átvertek volna engem, a holttestemet az emlékműnél keresd.
U.i.: Véletlenül se jusson eszedbe utánam jönni, hogy megállíts!
S."
"Aha. Engem ugyan nem etetsz meg ezzel Sade. Újra megfigyelőbizottság elé kell állnom? Hát legyen. Kíváncsi vagyok, mit tervezel..."
-Mia, Nat, utánam!
Elindultunk hát az AÉV hősök emlékkövéhez. Odaérve Sadét láttuk, két másik alak társaságában. Az egyiket egyáltalán nem ismertem, a másik viszont valamiért nagyon ismerősnek tűnt nekem.
-Hát eljöttél...-nevetett gonoszan az abszolút ismeretlen alak-Régóta várunk, bár őszintén szólva azt hittem, egyedül jössz majd.
-Ki maga? És mióta figyel minket?-lassan a kunaitartóm felé nyúltam.
-Amióta csak a kis Sade a csapatodba került. De nem én figyeltelek minden egyes edzéseteken. Az valaki más volt.
Elővettem egy kunait, csakúgy, mint Nat és Mia. Sade is felkészült a harcra, csak a két kísérője maradt teljesen mozdulatlan.
-Rátok bízom. Nekem sietnem kell vissza-azzal az ismeretlen alak elindult Avarrejtek felé.
-Itt maradsz, szemét!-ugrottam utána.
-Akahito, kapd el!-hallatszott Sade hangja.
"Kicsoda?!"
Úgy meglepődtem, hogy nem tudtam kitérni az elém vágódó alak elől. Csak a reflexeimnek köszönhetem, hogy a kunaiomat a kardja elé tudtam rántani, mielőtt beleestem volna a penge élébe.
-Te csak ne osztogass parancsokat kölyök-osztotta ki az Akahitonak nevezett személy Sadét-Magam is tudom a dolgom...
Sade visszahőkölt, de nem szólt semmit.
A földre érve jobban is szemügyre vettem azt, akivel szemben álltam. Bár sokat változott, de én vágül mégis felismertem.
-Te vagy...Hairo Akahito, igaz?
***
-Uramisten, ez lenne a Sensei volt csapattársa??? Ember ez valami vadállat, vagy valami szörnyeteg, mintsem volt csapattárs...Láttad a tekintetét? Ha gyilkolni lehetne vele, a Sensei már rég halott lenne...
-Ez engem is megdöbbentett... De még semmi sem biztos! Talán Naito sensei csak félrehallotta? Vagy félreismerte? Sosem lehet tudni... És mi van, ha azt mondja az illető, hogy nem ő az, de közben mégis ő? Mi van, ha visszatért azért, hogy megszerezze magának Naito senseit, mert már rég szerette? Mi van, ha...
-Egek Mia, hagyd már abba az összeesküvéselméletek gyártását, ha kérhetem...
-Persze...elnézést sensei... Elvégre az olvasóknak is kell gondolkozniuk, hogy ez vajon mi lehet...
-Pontosan!
A következő részben:
43. rész: Emlékroham
-Egy lépéssel mindig előtted is leszek...
42. rész: A nagy csaták kezdete. Hová mehetett Sade?
Nincs hozzászólás.
