39. rész
Megfigyelőbizottság
-Dehogy, semmi. Csak...-magyarázkodott Rash esetlenül.
-Ajánlom is, hogy ne legyen. Idén túl sok csapat jutott tovább, nem gondolod, Naito?
-Hányan maradtak?-mivel Mia még mindig rajtam lógott, csak a fejemet fordítottam Anko felé.
-Hetvennyolcan. Huszonhat csapat.
-Az tényleg elég sok...
-Ráadásul minden kezdő genin átment-Anko ekkor gonosz kuncogással Sadéék mögött termett-De nem baj, a felét kiszórom. Imádom a friss húsokat-megnyalta a szája szélét, majd eltűnt.
-Istenem, ez a nő tényleg elmebeteg...
-Mondtál valamit?-jelent meg újra Anko, egy kunait tartva Nat torkához.
-Nem, dehogyis!
-Nyugalom picinyem, megjegyeztelek. Rád fogok először lecsapni...Üdvözlöm a szimbiótádat, Naito-mondta nekem.
Mia felkapta a fejét, és elengedett. Anko még egy eszelős mosolyt vetett ránk, aztán elment.
-Huh-lélegeztünk fel egyszerre Nat-el. Ő azért, mert Anko végre lelépett; én meg azért, mert végre normálisan kaptam levegőt.
-Ankotól még mindig kiráz a hideg...-jegyezte meg Rash.
-Ha már itt tartunk, te ki vagy?-szegezte neki Sade a kérdést.
-Hairo Hanarshi volnék, jounin-hajolt meg Rash.
-Itt mindenki állati fiatalon lesz jounin, csak én nem?!-háborodott fel Nat-Nem ér...
-Szám szerint tizenhét éves vagyok, és még csak nemrég lettem jounin.
-Egész délután itt akarunk téblábolni, vagy megyünk is valamerre?-szakítottam félbe a vitájukat.
-Menjetek, én kihagyom-fordult meg Sade.
-Tényleg nem százas a srác...-súgta oda nekem Rash.
-Gyere velem Naito-szólt hátra. Meg se állt, csak ment tovább előre.
Odafordultam a többiekhez.
-Menjetek csak, mindjárt jövök.
Rash bólintott, aztán elindult Miával és Nat-el. Jómagam pedig Sade után futottam.
Csendben mentünk el egy nagy épület tetejére. A tető szélén aztán megállt, és felém fordult.
-Most pedig befejezzük, amit elkezdtünk.
-Nem-vágtam rá azonnal.
-Félsz tőlem? Pedig te jounin volnál, nemde? Mi félnivalód van egy genintől?
-Nem is félelemből mondtam nemet.
-Hanem?
-Sade, amit csinálsz, az nem helyes, és egy kissé gyanús-egy pillanatra becsuktam a szemem, hogy előhívhassam a Tengant, és azzal nézhessek vissza rá-Most szépen elmondod, mi folyik itt. Ha megpróbálsz hazudni, azt észreveszem; szóval ne próbálkozz semmivel!
-Tehát gyanús vagyok neked...
Nem válaszoltam, csak meredtem rá a Tengannal.
-Mit gondolsz, mit kellene most mondanom?
"Rinen Kyokai!"
Újra megpróbáltam belenézni a fejébe, de megint csak sötétséget láttam.
"Szóval ezért vagy olyan magabiztos...Na megállj, ki fogom deríteni, mi ez a zegész!"
-Mindj, amit akarsz!
Újra megérezte a figyelő tekintetet. Ugyanaz volt, mint eddig is. Elégedettséggel vegyült büszkeség áradt belőle. Körbenéztem a Tengannal, és ezúttal két alakot vettem észre jobb oldalt, egyet balra.
Sade már nyitotta a száját, de én megelőztem.
-Tudod, mit mondj meg nekem, kedves tanítványom? Hogy miért hozol folyton megfigyelőbizottság elé, és miért akarsz mindig kihívni engem? Ennyire erős a vágyad, hogy legyőzz?
Sade erre nem válaszolt. Semmit sem csinált, csak állt, és nézett rám azokkal a jegeskék szemekkel. A Nap már lemenőben volt, így egy narancs és piros árnyalatú háttér előtt még hidegebbnek tűnt a tekintete.
Már rég tudtam, hogy valami nem stimmel vele. De hogy mi, arról még túl halvány kép alakult ki a fejemben, így nem ítéltem elhamarkodottan.
-Most pedig, ha megbocsátasz...-mondtam, és szokásomhoz híven nem vártam válaszra, hanem egyszerűen csak eltűntem előle. A Tengannal láttam, hogy az alakok odaugranak hozzá.
Nem sokkal később csatlakoztam Rash-ékhoz. A hármas csapat találkahelyén beszélgettek. Amikor beléptem, a következő kép tárult elém: Mia Nat ölében ült egy fotelben, Rash pedig a kanapén terpeszkedett. Miért is számítottam volna másra? Tudtam, hogy valami ilyesmi látvány fogad majd.
-Áh, Naito!-pattant fel Rash-Gyere, ülj csak le!
Rash hellyel kínált maga mellett, majd amint leültem, rögtön ő is visszahuppant a kanapéra.
-Na, mi volt sadéval?-húzta széles mosolyra a száját Nat.
-Igen, mesélj! Meddíg mentetek el?-csatlakozott Mia az ugratáshoz.
Rash nem szólt egy szót sem, de az arcán díszelgő kaján vigyor mindent elárult. Komolyan, mint az ovodások...Mondjuk, Rash mindig is úgy viselkedett, mint egy ovodás de ez részletkérdés...
Enyhén tarkón csaptam Rasht, de Mia és Nat sem úszta meg. Ők is kaptak egy-egy tockost a klónjaimtól.
-Hülyék!-ezt azonban én sem állhattam meg mosolygás nélkül.
-De most komolyan, mi volt ez a nagy elvonulás?-dőlt hátra újra Rash. Szinte látni lehetett a szikrákat a szemében.
Egy kicsit gondolkoztam, mielőtt választ adtam volna.
-Na, Mia. Kérlek, hogy holnap és a vizsgán tartsátok szemmel Sadét! Furcsán viselkedik, és meg kell tudnunk, miért.
-A szerelem meghlyíti az embert, és a ninját egyaránt-Rash úgy csinált, mintha lenne szemüvege és épp feljebb tolta volna azt az orrán, miközben doktorias hangnemen szólalt meg.
Egy újabb tockossal jutalmaztam.
-Nem kérek sokat, csak annyit, hogy minden gyanús dolgot jelentsetek majd nekem a vizsga végeztével.
Megvártam, míg bólintanak, majd felálltam.
-Szerintem hazamegyek, és pihenek egyet. Végre egyszer én is kialudhatom magam, vagy nem?
Rash lelkesen bólintott, aztán ő is felállt.
-Hazakísérlek.
Nem válaszoltam, csak elindultam kifelé. Elköszöntem Miátől és Nat-től, majd Rashal az oldalamon kiléptem az utcára.
***
-Hát ez aztán nagy volt, majdnem én is Anko kezei által haltam szörnyet!
-Én a helyedben a senseitől is félnék néha...
-Hékás, ez az előző előzetesben volt téma emberek, ne ismételjünk!
-Jól mondod, Rash! Tehát beszélgessünk a lelki problémáinkról. Nekem például mindig gondot okoz, ha Mia ránéz valaki másra...Már készítem a woodoo-bábut, hogy kicsináljam...
-Ezt nem lelki problémának hívják, hanem féltékenységnek, Nat. Akinek most leginkább mesélnivalója lenne ilyen tére, az nem más, mint Sade!
-Mi van? Hagyjatok már...
-Na, gyerünk már, mondd fel az előzetest, te mindig csak csendben ülsz. Így nem fognak megszeretni az olvasók!
-Te már csak tudod...
-A következő részben Naito és Rash közös múltja kerül napvilágra. Nem mintha nagy szám lenne, de mivel ez fog következni, és ez van ideírva, ezért ezt mondom...
-Már látom, miért nem mondtál fel soha előzetest...Átvettem!
-Tehát a következő részben Naito sensei és Rash közös múltja kerül napvilágra. Vajon Rash ygerekként is ovodás volt, vagy visszafejlődött az évek során? Továbbá ismét megjelennek a sensei menő kuzinjai is egy levél formájában. Vajon mit akarhatnak?
40. rész:
A múlt, mint a csábítás eszköze?
-Jaaj, de szeretem a kerek tízes részeket!