38. rész
Az első forduló! Rash bedobja magát!
Sade enyhén megemelte a fejét, és Mia felé biccentett.
"Tehát leesett neki-gondolta Mia-A felügyelők árgus szemmel figyelnek...Valahogy puskáznunk kell..."
Mia lassam körbenézett, és nem sok idő múlva meg is találta azt, akinél a helyes válaszok vannak. Tőle jobbra ült, két hellyel arréb. Pont a Nat előtti helyen. Mia jelzett Natnek, ő pedig leleste a válaszokat. Az akadémiai dogák után igencsak megedződött lesés terén, főleg, hogy Sakura ült előtte. Nem okozott neki gondot észrevétlenül megszerezni a szükséges információt. Mia közben figyelte a felügyelőket, és mikor Nat felé nézett valamelyik, halkan megköszörülte a torkát, vagy leejtette a tollát. Így percek múlva megvoltak a megoldások. Nat előbb Sadénak kopogta le őket, majd Miának.
-Szóval a Chunin vizsgán vannak...-szólalt meg újra Rash-Kár, pedig azt hittem, láthatom majd a srácaidat.
-Majd találkoztok a forduló után-mosolyodtam el újra, ezúttal büszkeséggel a szememben-Erősebbek, mint látszik.
-Milyen jutsukat tanítottál nekik? Gondolom volt annyi eszed, hogy adtál jutsukat a kezükbe a vizsga előtt.
-Majd meglátod. De, ha jól hallottam, a következő frissen végzettek közül te is kapsz majd egy csapatot.
-Igen, de az csak jövőre lesz.
Csend telepedett körénk. Rash hátranyúlt, és kibontotta a haját, amit minden küldetésen cofba fogva viselt. Újra megpróbálta bevetni a szívtipró-nézést, de ezúttal leengedett hajjal. Így tényleg jobban nézett ki, mint az előbb, de attól még a helyzet nem változott.
-Alakul, de ennél azért több kell-nevettem el magam újra.
-A fenébe, pedig látod, hogy igyekszem?
-De; ne aggódj, ezt már sikerült észrevennem. Miért igyekszel ennyire?-álltam fel.
-Hova mész?-szólt utánam válasz helyett.
-Kiszellőztetem a fejem egy sétával.
-Megengeded, hogy csatlakozzak?-kelt fel ő is, és utánam lépett.
-Persze-mondtam, de nem fordultam meg.
Rash elmosolyodott, aztán utánam futott. Séta közben arról beszélgettünk, hogy vajon melyikünk csapatából lesz hamarabb jounin. Valahogy szóba került a geninekkel való kapcsolatom.
-Miával úgy tekintünk egymásra, mint két barátnő-mondtam-Sok mindenben különbözünk ugyan, de jól megértjük egymást. Nat... vele is megvagyok. Hála az égnek, kicsit benőtt a feje lágya, és felhagyott az irántam való rajongással. Sade...-itt elakadtam, és nem tudtam elrejteni a kétkedésemet.
-Mi van vele? Összevesztetek? Látszik, hogy valami nem stimmel...
Megálltam. Rash szintén megállt. Egy kicsit gondolkoztam, hogy vajon elmondjam-e neki, de végül arra jutottam, elmondom. Persze a sztori Akahitos részét gondosan elkerültem.
-Hm. Nem valami könnyű eset... Ebben az ügyben valóban csak magadra számíthatsz. Másnak nincs joga beleszólni a kettőtök kapcsolatába. Ezt nektek kell tisztáznotok.
-Jól hallottam a szarkazmust a hangodban, mikor a "kapcsolat" szót használtad?-szólaltam meg fenyegető hangon.
-Miért, minek nevezzem ezt a kis...Khm...Drámát...?
-Ezért még elkaplak!
Rash persze elugrott, de én utána lendültem. Fél Avarrejteken átkergettem, mire elkaptam, és sátáni kacaj közepette sarokba szorítottam. Intően megráztam a mutatóujjamat.
-Ne szemtelenkedj egy hölggyel!-szidtam.
-Ez a hölgy épp most kergetett keresztül a fél falun, olyan tempóban, hogy a lelkem is kilehellem...Ez egy cseppet sem zavar senkit?!-lihegte a falnak dőlve.
-Várj egy percet, hadd gondolkozzam...Nem.
-Itt az ideje, hogy feltegyem az utolsó kérdést-mondta Ibiki a vizsgázóknak.
Ekkor bejött annak a homokrejteki csapatnak az egyik tagja, amelyikkel Sade szemezett, még a vizsga előtt.
-Szerencséd van. Ilyen sokáig tartott kisminkelned a bábudat?
A fiú meglepettnek és zaklatottnak tűnt, de igyekezett nem nagyon kimutatni.
-Ülj le.
Miután leült, Ibiki ismertette a különleges szabályokat, amelyek az utolsó kérdésre vonatkoztak.. Mia nem hitt a fülének.
"Ha rosszul válaszolunk, kiesünk?! És a csapat is?! Mégis milyen kérdés lehet ez?! Nat, Sade, eszetekbe ne jusson feladni!"
-Engem nem ijesztesz meg!-figyelt fel Nat Naruto hangjára. Akármi kétsége volt is a folytatás felől, Naruto szentbeszéde a Hokageségről mindet eloszlatta. Pillanatok alatt szétkergette a félelmét.
-Nos, ti mind...-szólalt meg újra Ibiki.
"Mit fog mondani?-gondolkozott Mia-Elbukunk? Vissza kellett volna lépnünk, amikor esélyünk volt rá, és jövőre újra megpróbálni?"
"Sikerül vajon?-reménykedett Nat-Továbbjutottunk?"
Időközben Rashal ismét letelepedtünk egy tetőn. Jó volt újra beszélni vele. Elvégre nagyjából egy hónapja nem találkoztunk. Végre egy kicsit kikapcsolódtam, és nevethettem egy jót. Annyira el voltam foglalva az edzésekkel, hogy magamra nem igazán jutott időm.
-Lassacskán vége a vizsgának-álltam fel. Elindultam a helyszín felé, Rash pedig jött velem.
-...átmentetek.
Mia nagyon meglepődött. Annyira le vol döbbenve, hogy csak a hangos csörömpölésre tért magához.
Egy fejpántot viselő nő állt egy kifeszített ponyva előtt.
-A vizsga második körének vizsgabiztosa vagyok, Mitarashi Anko!
-Anko vegyél vissza...-szólt rá Ibiki.
Mia annyira boldog volt, hogy mire észbe kapott, már mindhárman az ajtón kívül közeledtek felénk.
-Sensei!-kiáltott előre Mia, és futni kezdett.
Intettem, és mosolyogva kérdeztem, hogy milyen volt. De Mia lassítás nélkül belém ütközött, és megölelt. A becsapódástól egy kicsit hátrébb tántorodtam, hiszen nem minden nap élek át frontális ütközést a tanítványommal.
-Mi történt? Hova ez a nagy öröm? Már Chuninná is avattak, vagy mi?
-Átmentünk.jöttek közelebb a fiúk.
-Szuper!-örült meg Rash, és széles vigyor ült ki a képére.
A két fiú értetlenül méregette Rasht. Mia csak szorított engem tovább, talán még sírt is örömében.
-Köszönök mindent, sensei!-hajtogatta-Az edzéseket, és minden mást is.
-Nincs mit megköszönnöd Mia. Remek hír, hogy átmentetek. Mikor lesz a második kör?
-Holnap. Valami Mitahashi Anpo a vizsgabiztos-próbált visszaemlékezni Nat.
-Mitarashi Anko? Pont Anko?!-csodálkozott Rash-Hát, hogy ti folyton a legjobb vizsgáztatókat fogjátok ki! Előbb a kínzókirály, most meg a szadista...
-Valami baj van?-szólalt meg hirtelen Anko Rash háta mögül.
***
-Hajaj, neked véged Rash, írd meg a végrendeletedet, amíg még van kezed!
-Ugyan már, Ankoval találkozni legalább annyira ijesztő, mint velem. Nincs igazam?
-Amikor szadista hajlamaid támadnak, akkor igen, de te a senseiünk vagy!!!
-Na és aztán? Attól még én és Anko együtt szoktunk menni a "Hogyan szadizzuk az újoncokat szakszerűen?" találkozóra.
-Csodálatos....Várjunk csak...Milyen találkozóra???
-A következő részben kiderül, hogy vajon Rash ép bőrrel, illetve egészben megússza-e a találkozást a rémálommal, Sade keménykedik, és a sensei megint gyanakszik. Imádom a gyanakvó senseit, annyira menő!
-Megint ez a senseimánia?
-39. rész: Megfigyelőbizottság.
38. rész: Az első froduló! Rash bedobja magát!
Nincs hozzászólás.
