36. rész
Sade titka
Amikor rátaláltam Sadéra, tetőről teőre ugrálva közeledett a falu széle felé.
"Ha jól tudom, ő épp az ellenkező irányban lakik..."
Végül a faltól nem messze, egy raktárszerű épület árnyékában állt meg. Én is egy árnyékba húzódtam, de a raktár melletti ház előtt. Vártunk. A Tengannal folyamatosan a környezetemet vizslattam.
Aztán egyszercsak a tető árnyéka egy ponton megnyúlt, és egy emberi alak rajzolódott ki előttem. Még a lélegzetem is elállt. De szerencsémre az alak Sade mellé ugrott, és úgy tűnt, nem vett észre.
Nagyon halkan kezdtek beszélni, és én semmit nem hallottam. Óvatosan próbáltam közelebb húzódni anélkül, hogy felfedném magam. Egészen a ház sarkáig kiálltam, de még a házfal takarásában maradtam. Ha belegondolok, óriási szerencsém volt, hogy a felhőkön átsütő Nap nem adott elég fényt, hogy megvilágítson.
-És nem bukott le?-kérdezte a fickó, aki az imént érkezett.
-Hál' Istennek, nem. De Naito már majdnem elkapta. Ha harmadszorra is odatolja a képét az edzésünkre, a sensei cafatokra szedi...
-UIgyan már, őt?-nevetett a tag magabiztosan-Ne felejtsd el, kivel van dolgunk!
-De azért ő is jobban tenné, ha vigyázna. Tartsa észben, amit eddig elmondtam.
-Te csak ne mondd meg neki, mit tegyen-utasította a férfi Sadét-Ő egész anbu osztagokat üt ki egymaga. Ha a kislány rátámad, megeszi reggelire.
"Ki lehet az az ő?" A "kislány"t most az egyszer kivételesen elengedtem a fülem mellett. De elhatároztam, hogy ezt még leverem rajta.
Sade idegesen nyelt egyet.
-Itt van-suttogta alig hallható, remegő hangon-Érzem a jelenlétét...
-Akkor ideje megleckéztetnünk a hívatlan vendégünket. Nem gondolod, Akahito?
"Akahito?! Nem, biztos rosszul hallottam...Akahito halott..."
Hirtelen a férfi mellől egy őjabb árnyék vált ki az épületéből. Éppcsak észrevettem, de már mögöttem is termett valaki. Csak a Tengannak köszönhttem, hogy még időben, és hang nélkül tértem ki a csapása elől. Arrébb ugrottam, hátha nem vettek észre, de sajnos már lebuktam.
Ellenfelem újra támadt, és a Tengannak hála ismét kitértem előle. "Hát meglógni nem fogok, az fix-gondoltam-De itt sem állhatok neki harcolni..." Elindultam hát egy alkalmasabb helyet keresni.
-Akahito, Sade, menjetek utána!-adta parancsba az alak-Nem hagyhatjátok életben!
-Igenis!-azzal mindketten utánam eredtek.
"Szuper...Végül is, túlerő nélkül nem is olyan izgalmas a menekülés, nemde? De nem baj. Gyertek csak, majd a kapunál beszélgethetünk..."
Avarrejtek bejáratánál mindig van két jounin, így hamar megszüntethető a túlerő, és a mérleg is könnyen átbillenthető az én oldalamra.
A kapunál valnál valóban ott volt Genma és ezúttal Hayate is. Csakhogy mire én odaértem, se Sade, se a másik követőm nem volt sehol.
-Valami történt, Naito?-fordult oda hozzám Genma.
"Hm...Hova lettetek?"
-Semmi különös. Veletek minden oké?
Úgy döntöttem, senkinek nem szólok még erről az egészről. Előbb körbeszaglászok egy kicsit.
Másnap Sade nem jelent meg az edzésen.
-Hol van Sade sensei?-kérdezte Mia.
-Ha én azt tudnám...De sebaj, kezdjük el az edzést! Ma koncentrációfejlesztés lesz a feladatunk-mondtam, közben a kezükbe nyomtam egy-egy könyvet-Ezek itt elég rövid novellák, mindegyik egy-egy shinobik közötti harcról szól. Mia, te az "Éjszakai veszély közeleg2 címűt; Nat, te pedig "A végső jutsu"-t olvasd el. Magatokban kell olvasnotok, úgy, hogy közben hangosan számoltok nekem egytől kezdve. Ez az első feladat. Figyeljetek arra, amit olvastok, mert visszakérdezem. Mehet!
A gyakorlat jobban sikerült, mint azt vártam. Később bonyolítottuk a dolgokat, és famászás, valamint egyensúlyozás közben kellett ugyanezt csinálniuk. Estére mind alaposan kimerültek, és a nap végén együtt vacsoráztunk az Ichirakuban. Bár én inkább csak zavaró tényező voltam kettejük románcában, ezért inkább egy tál rámen után hazamentem. Szerintem észre sem vették az eltűnésemet. Hazafelé menet összefutottam Hinatával, és támadt egy ötletem.
-Szia Hinata!-kiáltottam oda neki integetve.
-Szia Naito-jött közelebb-Hogy vagy, rég beszéltünk már...
-Élek és virulok-mosolyogtam-Veled mi van? Hogy megy az edzés?
-Jól, de...
-De?
-Hát...izé...Naruto...
-Mi van vele? Csinált valamit? Megverjem?
-Nem, csak...nem láttam az utóbbi napokban. Nem tudod, merre lehet?
Megráztam a fejem.
-Sajnos lövésem sincs, hol van. Biztos a vizsgára edz valahol... De figyelj csak, Hinata.
-Igen?
-Aggaszt, hogy Sade ma nem volt edzésen, és otthon sincsen. Körbenéznél kérlek, hátha te láthatod, hol van...De csak ha nem baj...
-Persze...
Egészen sötétedés utánig kerestük, míg végül egy tetőn találtunk rá, nem messze a faluból kivezető úttól.
-Köszööm a segítséged, Hinata. Innentől átveszem.
-Nagyon szívesen. Nekem is mennem kell. Szia!
-Még találkozunk. Szia Hinata!-integettem.
Amikor Hinata elment, felugrottam Sadéhoz a tetőre.
***
-Húha, mik készülnek itt!!! Annyira izgulok a vizsga miatt, de egyszerűen nem tudom, miért izguljak jobban. Amiatt, hogy vajon átmegyünke a vizsgán, vagy amiatt, hogy végre jön egy új szereplő?
-Mia, ezt igazán tudhatnád. Nanáhogy a viszga miatt kell izgulnod! A legjobbat kell nyújtanunk, hogy átmenjünk, és végre chuninok lehessünk!
-Engem ez az egész nem igazán izgat, bár be kell vallanom, ez az első chunin vizsgám.
-Miért hittem volna, hogy másképp vélekedsz majd...
-Mr. Őhűvössége ismét kimutatta foga fehérjét!
-Hagyjatok már lógva, mit piszkálódtok, mint az ovodások?
-Mi van veled, nem volt gyerekszobád vagy mi?
-A következő részben:
Sade kicsit nagyképűbb lesz, egy röpfight, majd elkezdődik a vizsga. Valami nem stimmel a tesztfeladatokkal... Naitot meglepetés éri az új szereplőnk személyében. Hogy ki az? Olvasd el a következő részt, és megtudod!
37. rész
A kihívás! Hozzám te még kevés vagy.
-Ti már túl sokak vagytok nekem. Valaki mentsen ki, mielőtt megőrülök!
36. rész: Sade titka
Nincs hozzászólás.
