34. rész
Éljen az ifú pár!
Nat és Mia még sokáig követte a farkasok nyomait. Végül a bárányra napnyugtakor akadtak rá, egy barlangban.
-Hogy van?- guggolt le Nat Mia mellé, aki a bárány szőrét simogatta.
-Sajnos nem túl jól-válaszolt a lány komolyan-Még nagyon fiatal és megviselte az üldözés. Nagyon kimerült.
-Mihamarabb vissza kell mennünk, mielőtt Naito sensei túlságosan aggódni kezdene-javasolta Nat.
-Attól tartok, itt kell maradnunk éjszakára-sóhajtott Mia a fejét rázva-Viharfelhők gyülekeznek és lassan be is sötétedik.
-Még a vihar előtt visszaérthetünk, ha sietünk-erősködött Nat.
De Mia újfent megrázta a fejét.
-Fogalmunk sincs, merről jöttünk. Valószínűleg ránk esteledne, vagy kitörne a vihar, mialatt az utat keressük. Akkor pedig előfordulhat, hogy még messzebbre tévedünk a senseitől. Ez pedig, lássuk be, nem lenne túlzottan szerencsés.
-Igazad van-sóhajtott végül Nat. Hátradőlt a barlang falához, de egy nyögés kíséretében vissza is ült.
-Valami baj van? Megsérültél?
-Semmiség-azzal Nat felállt, és elindult kifelé.
-Hová indulsz?
-Tüzet kellene raknunk. Szedek kisebb ágakat, mielőtt eleredne az eső.
Azzal elment. Mia odfordult a bárányhoz. Az az oldalán feküdt, és aludt.
-Rád fér a pihenés, aludj csak-dünnyögte, és tovább simogatta.
Nem sokkal később Nat is visszaért, és amint belépett a barlangba, eleredt az eső.
-Jó időzítés-mosolygott Mia.
-Arrébb már előbb elkezdett esni, azért is indultam el vissza-Nat beljebb jött, és letett egy kisebb kupacnyi száraz ágat és gallyat-Nem túl sok, de valameddig biztosan kitart majd.
Nat elkezdte összerakni a tüzifát, de alig mozdított meg egy ágat, az oladlához kapott.
-Mi történt?-húzódott közelebb Mia.
-Mondtam, hogy semmiség...
-Hiszen te vérzel...-vette le Nat kezét a sebről-A tűz még ráér, inkább mondd el, mi történt.
-Amíg te a Vízsárkány jutsuval voltál elfoglalva, az a ninja eltalált egy rúgással. Biztos valami spéci cucca volt, és felsértett.
-Lehet, hogy többől van szó.
-Lehet-mondta Nat közönyösen, és folytatta a tűzrakást-De nincs most időm a sebeimet nyalogatni.
Mia látta, hogy felesleges lenne most tovább erőszakoskodnia vele; így ő is segített, így hamar kigyulladt a tűz. Aztán Mia valamit kotorászott a táskájában, miközben odaszólt Natnek.
-Vedd le a felsőd.
-Micsoda?-lepődött meg Nat-Miért? Mire készülsz? Nem 18-as karikával fut a sorozat...
-Hülye-vágott hozzá Mia egy kötszert-A sebedet akarom ellátni te nemnormális! A tűz kész, nincs több dolgod, szóval vedd le!
Nat igencsak meglepődött, de engedelmeskedett "Mia-nővér" cseppet sem határozatlan utasításának.
Mia először letörölte a seb körül a vért, majd bekente egy krémmel, végül bekötözte. Nem sokkal később Nat-derekán a kötéssel-visszaöltözött, és az ép oldalát döntötte a barlang hideg falának.
-Lehet, hogy megrepedt egy-két bordád is, de mivel nincs röntgenszemem, ezt nem tudom-jegyezte meg Mia, miközben elpakolt-Majd mutatsd meg magad a kórházban, ha hazaértünk.
Miután minden cuccát eltette, Mia odaült Nat mellé.
-Mi volt ez az izé, amit rákentél?-kérdezte Nat.
-Ez az izé egy sebtisztító kenőcs, anya saját receptje-dőlt neki Mia is a falnak-Anya adta ide indulás előtt. Ő egy sonitate ninja, és azt szeretné, ha belőlem is az lenne. De engem nem vonz a medikuslét. A sensei szerint jó tanár lenne belőlem, és szerintem még élvezném is egy csapat irányítását.
-Tehát te a jouninságra hajtasz?-következtetett Nat.
Mia elmosolyodott, és egy pillanatra becsukta a szemét.
-Igen. Ezért akarok mindenáron megfelelni ezen a vizsgán. Hogy csapatvezető lehessek.
-Pedig sonitate-nek sem lennél rossz- mosolygott Nat- Lenne, aki tanítana.
-Anya valóban fantasztikus gyógyító. És bár azt mondja, velemszületett tehetségem van a gyógyításhoz, valamiért én mégsem tudnám magam medikusként elképzelni. De ennyire még jó vagyok, hogy ilyen sebeket ellássak, és ennek viszon örülök.
-Mia-szólalt meg Nat egy-két perc csend után. Mia felé fordult, Nat pedig előre hajolt, és megcsókolta-Köszönöm.
Mia annyira megdöbbent, hogy meg sem tudott szólalni. Csak egy halk "Szívesen"-t volt képes mondani, mielőtt Nat magához húzta volna.
-Én már régóta...régóta kerestem az alkalmat, hogy ezt elmondhassam. Mert én...Az az igazság, hogy beléd vagyok esve, mint vak ló a szakadékba...
"Úristen, ennél jobb nem jutott eszembe?!"-gondolta Nat, és gondolatban jól homlokon csapta magát.
De megkönnyebbülésére Mia hozzábújt, és csak ennyit mondott:
-Akkor te vagy a ló, én meg a szakadék igaz?
Aztán csendben maradtak, csak az esőcseppek kopogása hallatszott, és néha dörrent az ég.
-Ketten kevesek leszünk a csorda teljes védelméhez-mondtam még napnyugta előtt. Yamatao úr már nem kételkedett abban, hogy jounin vagyok-e vagy sem. Látva a fényragesngant, az árnyékklón shurikeneket és a Vízsárkány jutsut, inkább tartott tőlünk, semmint hogy lenézett volna minket.
-De tudom, hogyan lehetünk elegen a védelemhez-mondtam, és megvágtam az ujjam egy kunai-al-Shinobi idézés!
Hat pegazus jelent meg, köztük Caroline, Tsukikari és Irai, akiket Sade már ismert.
-Pulikutyásat játszotok?-kérdezte fellengzően egy fekete mén.
-Én szintúgy örülök, hogy látlak Kyouran-mondtam, némi szarkazmust csempészve a hangomba-Ha te is itt vagy, egy darabig nem fogunk unatkozni.
Kyouran kuncogni kezdett.
-Ugyan már Naito, de most komolyan. ennél normálisabb küldetés nem volt?
-Ez egy igen fontos megbízás, és maga a Hokage kért meg rá nagyjából egy hete.
"Aha...Szóval akkor Genma ezért jött a múltkor és nem pedig..."
-Sade te a másik oldalon leszel Caroline-al-szakítottam félbe gondolatait-Kyouran, te itt leszel velem.
-Csúcs-forgatta a szemét a pegazus.
-Nem kértem véleményed kinyilvánítását. Szóval-folytattam-Tsukikari, te és Hinote elöl lesztek.
Tsukikari bólintott, majd egy szürke kanca mellé lépett.
-Irai, te pedig hátramész Katsumival. Bárki bármi gynúsat lát, érez, hall vagy észlel valamilyen módon, azonnal jelez, világos?
Minden pegazus komolyan bólintott, majd elindult a megbeszélt helyek felé.
-Ugorj fel-lépett Caroline Sade mellé.
Sade felszállt, aztán caroline átrepült vele a túloldalra.
-Ez szívás-motyogta Kyouran-Nem juhászkutya vagyok, hanem pegazus...
-Elég legyen ebből Kyouran-pattantam fel a hátára-Nem viccből hívtalak ide titeket. Már egyszer megtámadtak minket, és a csapat két tagja leszakadt tőlünk.
-Jó, de miért pont engem hoztál ide? Hagytál volna lógva, semmi kedvem itt lenni...
-Hagyd abba az elégedetlenkedést Shikamaru 2.0! Én sem jókedvemből csinálom ezt, és te még amúgy sem erőltetted meg magad túlzottan, hogy segíts nekem, szóval ideje aktivizálnod magad.
Erre csak egy durcás hümmögés érkezett válaszként. "Tudom, hogy nem szívesen vagy itt, de ha nem bánok veled elég keményen, sosem fogsz nekem engedelmeskedni..."
***
-Ennél nagyobb szívás már csak az lehetne, ha még a vihar is elkapna minket...
-Ne izélj már Kyouran, nem szabad elrontanunk az első előzetest, amit mi mondhatunk fel!
-A fehérnép csendben marad.
-Kit neveztél te fehérnépnek??? Na megállj...Tsukikari vedd át az előzetest, mielőtt szétverjük a stúdiót!
-R...Rendben Caroline!
A következő részben:
A küldetés teljesítve, mindenki visszatért a faluba. Naito trollkodik egyet, Sade pedig még a mostaninál is rejtélyesebb lesz. Mellékesen megjegyzem, hogy kilépünk a spirálfüzetből és visszatérünk a könyvbe, ahol végre ott folytatunk mindent, ahol a küldetés előtt abbahagytuk.
35. rész:
Vissza a faluba
-Kyouraaaaaaan!!!!!!!
-Caroline a kamera!
-Áááááááá!
Éljen az ifjú pár!
Nincs hozzászólás.
