33. rész
Jounin vagy nem? Veszélyben a kincs!
Nem tudtam elaludni, ezért kinéztem, hogy mi a helyzet Natékkel. Mia ma is Nat vállán aludt, de én nem nehezteltem rá emiatt.
-Yamatao úr aludt, amikor kijöttetek?-kérdeztem csendben, hogy ne ébresszem fel Mit.
-Nem láttam bent. Azt hittem, veletek van.
-Ezt komolyan mondod?!-pattantam fel-Sade sem mondott semmit?
-Nem, ő sem. Ahogy szokott. Megkeresem-állt volna fel Nat, de visszatartottam.
-Hagyd, te maradj itt, és vigyázz a többiekre! Majd én utána megyek.
Azzal elindultam. A sátor hátulján ment ki, egy lyukon. Látsztt, hogy Yamatao úr nem tanult menekülni. Különösebb nyomkövető tudás nélkül is tisztán látni lehetett, merre vitt az útja. Az erdőben menekült, letörve a bokrok ágait. Végigkövettem az árulkodó jeleket, és hamarosan meg is találtam Yamatao urat, körülvéve három útonálló ninjával.A fejpántjukon pedin nem volt semmilyen jel. Az egyik előtte állt, egy kunait szegezve rá, a másik kettő hátulról fogta közre.
-Na, nem te vagy az, akitől tavaly is olyan jót zsákmányoltunk?-kérdezte az egyik.
"Tavayl? Ezek szerint azért kértek védelmet, hogy idén ne rabolhassák ki a csordát."
Ennyi információ elég is volt nekem. Hihetetlen sebességgel futottam körbe, és vágtam meg a rablókat egy kunaial. Az útonállók összeestek, de csak három farönk hullott a földre.
"Megléptek!"-gondoltam. Körbenéztem a Tengannal, de nem láttam őket sehol.
-Maradjon mögöttem Yamatao úr-mondtam neki halkan.
Yamatao úr bólintott, és csendben maradt. Egy darabig így álltunk, és figyeltünk; aztán mikor megbizonyosodtam róla, hogy elmentek, odafordultam Yamatao úrhoz.
-Ezt meg mégis hogy gondolta?!-kérdeztem ingerülten-Hogy védjük meg magát, ha eltűnik?!
-Nincs szükségem rátok-fordult el sértődötten-Egyedül inkább el tudom intézni, mint három kölyökkel...
Ekkor elpattant bennem valami, és kiabálni kezdtem vele.
-Mert ezt is olyan egyszerűen meg tudta volna oldani, ha én nem jövök, igaz?! Ezek az alakok bármikor visszajöhetnek, és nyilvánvaló, hogy nem genin szintű ninják voltak. Ráadásu maga már egyszer találkozott velük, ahogy hallottam. Ha tudjuk, hogy ellenséges ninják vadsznak magára, legalább "B" szintbe soroljuk ezt a megbízatást, és erősebb védelmet küldünk. Ezért most tudja, mit kéne tennem? Visszamenni Avarrejtekbe, és visszavonni a küldetést! Ez nem genineknek való feladat.
Yamatao úr csendben maradt, és láthtóan elszégyellte magát.
-Menjünk vissza-azzal megfordultam, és elindultam a táborhely felé, Yamatao úrral a nyomomban.
Amikor visszaértünk, Nat már szlalt volna meg, de intettem neki, hogy maradjon csendben. Megjavítottuk a sátrat, Yamatao úr bement, és én is kint maradtam őrködni.
Reggel tovább haladtunk. Még nagyjából fél napi járóföld választott el minket a földesúr csordájától. Amikor odaértünk, nem sokat álltunk, de már indultunk is a vásár felé.
-Ha minden jól megy, holnap kora délután fogunk megérkezni-mondta Yamatao úr már út közben.
Bólintottam, aztán a csapatot kirendeltem a megbeszélt helyekre. Nat maradt elöl, Sade és Mia a csorda két oldalát védte, én sereghajtónak álltam. Mia a folyó felöli oldalon haladt. Egyrészt arról várható a legkevesebb támadás, másrészt neki ott vehetjük a legnagyobb hasznát.
Egészen napnyugtáig nem történt semmi, azonban naplementekor Sade hangjár lettem figyelmes.
-Megtámadtak!-kiáltotta.
-Erről is!-hallottam Miát.
-Nat, menj Miához!-adtam ki az utasítást. Én Sadéhoz mentem. Ránk az a három ninja támadt, akikkel előző éjjel már találkoztam. Miáék helyzetéről fogalmam sem volt, de tudtam, hogy nem fognak csaldást okozni.
-Megint te?-lepődött meg az egyik támadóm-Keresztben lenyelünk kislány.
-Minek neveztél?!-előhívtam a Tengant, és a fehér chakrámat a tenyerembe koncentráltam.
Meg sem kellett szólalnom, Sade pontosan tudta, mit kell tennie. Egy shurikent hajított a ninják felé, és kézjeleket formált.
-Árnyékklón shurikenek-mondta. A fegyver megsokszorozódott, és az ellenséges ninjáknak ki kellett térniük előle. Ezidő alatt kész lett a Fényrasenganom, amivel kettőt el is intéztem azonnal. Sade addig a harmadikkal foglalkozott, és velem együtt végül azt is sikerült kiiktatni.
Natre és Miára még egy ninja, és idézett farkasok támadtak. Nat megpróbálta csapdába ejteni az ellenfelet, mialatt Mia belekezdett egy nagyon hosszú jutsuba. A farkasok rátámadtak a csordára, és sikerült leválasztaniuk egy bárányt a csapatból. Egy felé elhajtották, és eltűntek az erdőben. A többi farkas Miához rohant, aki addigra végzett a kézjelekkel.
-Víz stílus, Vízsárkány jutsu!
"Jaj, csak jöjjön össze!"-imádkozott magában Mia remélve, hogy a sok gyakorlás meghozza a gyümölcsét.
A jutsu sikeresen létrejött, a vízből egy hatalmas sárkány emelkedett ki. A vízoszlop a farkasokat és a ninját is elmosta.
Nat meg sem tudott szólalni. Tátott szájjal bámult Miára, amikor a víz visszahúzódott.
-Ez mi volt?-hüledezett, de a lány elszaladt mellette az erdő felé.
-Erre most nincs idő, húzzunk a farkasok után gyorsan!
Azzal mindketten üldözőbe vették az elszaladt bárányt.
-Mi történt?-kérdezte Sade.
Én a Tengannal mindent láttam.
-Mia sikeresen végrehajtotta a Vízsárkány jutsut. A sok edzés most fog kamatozni. Már nincs veszél-odafordultam Yamatao úrhoz-Ellenőrizzék kérem, hogy az egy bárányon kívül van-e veszteségünk.
Yamatao úr bólintott, majd a többi gondozóhoz lépett.
-A mit?!-lépedt el Sade-Mit csinált Mia?
-Vízsárkány jutsut. Még akkor elkezdtem megtanítani neki, mikor fáramászni tanultatok először. Azóta minden nap órákon át edzett, ameddíg bírta chakrával. Nagyon keményen üzdött, hogy összehozza ezt a jutsut, és most sikerült is neki.
-És hol van most? Meg Nat? Hová tűntek?
-Visszahozzák az ekószált bárányt. Mi marajunk itt mindketten és védjük a csordát.
Sade bólintott. Nem sokkal később visszatért Yamatao úr, és elmondta, hgy a csorda legértékesebb báránya tűnt el, de más veszteségünk szerencsére nincs.
***
-Vaó, Mia nem hittem volna, hogy ez volt az a jutsu, ami miatt olyan keményen edzettél...
-Ez az, ez az, tessék csak szépen elismerni engem! A mai rész sztárja mindenkit üdvözöl, és természetesen autogrammot is adok! A képeim és az aláírt könyvek már kaphatók a legtöbb újságárusnál és könyvesboltban. Ne szalasszátok el!
-Mia...figyi, ez azért kicsit sok...
-Miért? Te könnyen beszélsz, te vagy a sorozat főszereplője, a indenki által körbeugrált Kisjounin, de egy kicsit nekem is kijárhat a tisztelet nem?
-Visszaélni azért nem kéne vele...
-A következő részben előkerül a Kisjounin első olyan történetfonala, mely kicsit nem az epikus harcokról és a menőbbnél menőbb jutsukról szól, vagy akár a múlt fájdalmas részleteiről. Kicsit elérzékenyülünk, vajon fognak könnyek hullani? Remélem sokakat megríkat majd a következő rész, bőgjetek fiúk, mert imádott Neruma Miátok nem ugyanaz többé, aki volt! Pontosabban...
-Elég legyen már, túl sokat beszélsz...
-Nade...sensei...
-A következő részben:
34. rész:
Éljen az ifjú pár!
-Hé, ez azért túl sok mindent elárul a következő részről nem?
-A lelked a miénk lesz!
-Naito, izé az egy másik anime...
-Jó, jó, tudom^^
Jounin vagy nem? Veszélyben a kincs!
Nincs hozzászólás.
