31. rész
Éjszakai őrségben
Éjszakára sátrat vertünk egy patak mellett. Két sárotban aludtunk, az egyikben a fiúk, a másikban Mia és én. Váltott őrségben voltunk fent. Én Sadéval, Mia Nattel őrködött. Naték felajánlották, hogy ők kezdenek; mondván, hogy eddig én figyeltem a veszélyre egész úton, és rám fér egy kis pihenés.
-Pihend csak ki magad-nézett be Mia a sátorba-Ne aggódj, nem lesz semmi baj.
-Ha bármi van és nem ébrednék fel azonnal szóljatok rendben?
-Ühüm-bólintott Mia-Persze.
-Ne bocsájtkozzatok harcba, ha nem muszáj.
-Jól van, csak aludj már-azzal kiment.
Nem kellett sokáig várni, már el is aludtam.
Mia leült a tűzhöz Nat mellé.
-Sadéval mi a helyzet?-kérdezte.
Nat a tüzet igazgatta egy ággal, aztán a botot is a lángok közé dobta.
-Semmi. Elaludt, bár furcsán viselkedett egy cseppet nem gondolod?
Mia bólintott.
-Egész útón alig szólalt meg. Ennyire lesokkolta volna az, ahogy a sensei elkapta?
-Fogalmam sincs...Remélem semmi baja, csak mi lihegjük túl a dolgokat...
-Meglehet-értett egyet Mia. Ő is felvett egy gallyat és a tüzet kezdte piszkálni-Nem szabad mindent túlértelmezni.
Nat bólintott, majd felállt.
-Azt hiszem, készítek néhány csapdát, nehogy túl hirtelen érjen minket meglepetés.
-De maradj a közelben. Ne feledd, mit mondott a sensei!
-Jó, itt leszek-aztán elment.
Mia csendben fülelt, amíg Nat vissza nem ért. A fiú újra leült mellé és sóhajtott egyet.
-Mi az?-fordult felé Mia.
-Nem igazán tudom értelmezni azt, ami Naito és Sade között van...
-Hogy jött ez ide?-lepődött meg a lány.
-Csak azon tűnődtem, hogy Sade már tök jófejnek tűnt. tudod, Adesame után.
Mia bólintott-Valóban. Mintha kicserélték volna.
-Csakhogy...Mostanában visszaesett ebbe a hallgatag állapotába. Vajon közte és Naito között történt volna valami?
-Passz-dőlt hátra Mia-Az utóbbi időben annyira el voltam foglalva az edzéssel, hogy nem igazán maradt időm ilyesmiken agyalni.
-Mit edzettél?-dőlt a fának Nat is-A közös gyakorlásokon sem voltál ott.
-A sensei tanácsára egyedül gyakoroltam. Azt mondta, úgy könnyebb koncentrálnom, ha nem bámulnak.
-Értem.
Csend ereszkedett közéjük. Egyikük sem szólalt meg, csak nézték a táncoló tűz lángjait. A fa pattogott a hőtől, ez az egy hang hallatszott az éjszaka sötétjében.
Mia lassan dőlni kezdett. Elalvófélben volt. Mire teljesen eldőlt és Nat vállán állt meg, már mélyen aludt. Nat ránézett, majd vissza a tűzre. Be akarta vinni Miát a sátorba, hogy ott aludhasson, de végl mégsem tette. "Lehet, hogy önzőség...-gondolta-de nem szeretném, hogy elmenjen...Meg aztán...ha a sensei felébred, még a végén leszidná, amiért elaludt az őrségben..."
Így hát ülve maradt és úgy figyelt tovább. Semmi sem történt egész őrsége alatt. Váltás idején odafordult a még mindig a vállán alvó Miához.
-Mia...ébredj-rázta meg kicsit a vállát-Váltás van.
-Mi?-nyitotta ki Mia álmosan a szemeit-Máris? Hiszen épp csak egy pecre szundítottam el...vagy nem?
Nat elmosolyodott és megrázta a felyét.
-Átdurmoltad az egész őrséget-felállt, és a kezét nyújtotta, hogy felsegítse Miát.
-Miért nem keltettél fel?-állt meg Mia vele szemben.
-Elég fáradtnak néztél ki-indultak el a sátrak felé-különben sem történt semmi.
-Akkor hát további jó éjszakát!-mosolygott Mia már a sátor előtt.
-Neked is-köszönt el Nat, majd mindketten bementek, hogy felébresszenek minket.
Amikor Sade kijött, engem sehol sem látott. Úgy vélte, mindjárt kijövö, ezért leült a tűz mellé. Csakhogy én a mögötte lévő fán ültem, és onnan figyeltem az éjjt.
Majd egyszer hirtelen Sade mellé ugrottam. Ő nagyon megijedt, hátraugrott, és egy kunait is felém repített.
-Nyugi, csak én vagyok-emeltem fel az egyik kezem, a másikkal pedig elkaptam a kunait-Ülj le-azzal vissza is dobtam neki-Nat elég jól gondoskodott a védelmünkről, de azért légy résen.
Sade bólintott, elkapta a kunaiát, és leült a fa tövébe, ahol nemrég Naték is ültek. Én is leültem, de nem szólaltam meg, csak néztem magam elé. Sade először ugyanúgy csendben maradt, de egy idő után fészkelődni kezdett.
"Hm...Szóval nem bírjuk a kínos csendet?-gondoltam gonoszan mosolyogva-Ne aggódj, lesz itt vihar mindjárt..."
-Sade-szólaltam meg hirtelen.
Sade megrázkódott, megmaradt egy helyben, és csak a fejét fordította felém.
"Mintha félne tőlem, komolyan..."
-Igen?-próbált nyugalmat paszírozni a hangjába. Nem nagyon sikerült neki.
Amikor újra ránéztem, a Tengan már ott volt a jobb szememben. Ettől újra összerezzent. "Ez most komolyan ennyire be van tőlem tojva?!"
-Mostanában elég furcsn viselkedsz. Mintha nem is önmagad lennél...Történt valami?
Sade a szemével körbepillantott, mint aki attól tart, hogy más is hallja a beszélgetést rajtunk kívül. Én is körbenéztem a Tengannal, de egy lélek nem sok, annyit sem láttam a közelben. Csak bámultam rá tovább. "Ideje bepillantanom a fejedbe öcsi...Rinen kyokai!"
Az agyában emlékfoszlányok cikáztak. Ezek főleg hangok voltak, de akadt pár kép is.
"Eszedbe ne jusson túlzottan összemelegedni vele! Most minden rajtad áll, a terv sikere tőled függ!"-így az egyik. Eközben kis emlékrészletek suhantak el egy nagy épületről, és az árnyékában álló két emberről. "Ne félj, majd ők ketten vigyáznak arra, hogy ne fedd fel magad. Nyugi, ... profi!"-így a másik. A név nem volt tiszta, mintha nem emlékezett volna rá pontosan. "A csapat egyetlen fiú tagját ...nak hívták..."-jé, ezt én mondtam! A név itt is homályos maradt, ahogy az előbb.
"-El fogják seszni! Már kétszer is kiszúrták őket! Harmadszorra lebuknak!
-Te fogd be és csináld a dolgod! Ők profik..."-eközben valakinek az arcát láttam, de nem ismertem fel. Az arc mögött az árnyékban állt valaki, de őt homály fedte.
"...nak hívták. ... profi. Ő profi... ... profi..."-mintha a neveket próbálná felidézni.
Ezek után visszafordult felém, én pedig kijöttem a fejéből.
-Semmi különös. Én ilyen vagyok. Csak kicsit feldobott a harc Adesaméval, és megváltoztatott egy időre. Ennyi...-megvonta a vállát, hogy még hatásosabb legyen. Azonban szerintem ő is tudta, hogy egy Tengant ennyivel nem lehet megetetni.
-Értem. Ha csak ennyi, akkor jó-dőltem hátra.
Sade módfelett megkönnyebbültnek tűnt.
"Ez az egész...-gondoltam-tényleg egyre furcsább..."
Gyorsan eltelt az este hátralévő része. Nat cspdáinak hála nem ért meglepetés, és napkeltekor tovább is mehettünk.
***
-Huh, megint vége egy résznek! Szerintem ez most inkább volt furcsa, mintse izgalmas...Jaaj, bár történt volna valami az őrködés alatt!
-Meg vagy te húzatva Nat? Ha megtámadtak volna most, mi értelme lenne a következő résznek?
-Mia ne spoilerkedj!
-Hoppá...ööö...elnézést sensei!
-Mit szerencsétlenkedtek már, még egy előzetest sem vagytok képesek felmondani normálisan?
-Te csak ne beszélj Mister Félekasenseitől! Nemmintha te csináltál is volna valamit ebben a részben azon kívül, hogy majd' becsináltál félelmedben!
-Hé, nem illik más stresszhelyzeteit kifigurázni, neked talán turkált már Naito a fejedben?!
-Hát...ha jól meggondolom...nem...
-Naugye! Akkor meg nem beszólni, inkább foglalkozz azzal, hogy épp elszúrtál egy egész előzetest!
-Nem, nem, nem! Az egyetlen, aki kioktathat, az Naito sensei és nem te, hígagyú!
-Hé, hé fiúk, lányok, össze ne balhézzatok itt nekem az előzetes közepén!
-A következő részben:
32. rész
Te jounin lennél?!
-A hitetlenkedést meghagyom neked Nat, én addig megyek és eszem egy kis...rizst...CSOKIS rizst...
-Fúj, Sade, miket vagy képes megenni?!
Éjszakai őrségben
Nincs hozzászólás.
