28. rész
A furcsa éjszaka
Egyik nap Kakashi odajött hozzám, és megkért, hogy vigyem el én a csapatát egy küldetésre. El is mentünk, az én geninjeim addig pihenőnapot kaptak.
Az úton mindenki normális volt, kivételesen Naruto és Sasuke sem tépte egymást. Éjszakára egy szállóban álltunk meg, hogy kipihenjük magunkat a másnapi küldetés előtt. Egy szobát kaptunk egy nagyon széles ággyal; így Sakura és én az egyik, míg Naruto és Sasuke a másik végén aludt. Amikor reggel felkeltünk, egy nagyon furcsa helyen találtuk magunkat.
Az egész egy régi lépcsőházra emlékeztetett, ami tele volt furcsa kis emberkékkel. Az ágy ugyanúgy megmaradt, de Narutot nem láttuk sehol.
Amint az emberkék, hogy ébren vagyunk, gyorsan belegyömöszöltek minket egy gömb alakú kabin-féleségbe, amin egy kör alakú ablak volt. Ezután ledobták a kabint egy liftaknába, amiből hiányzott a lift. Mire leértünk, alaposan összerázódtunk. Végül Sakurával arra tértünk magunkhoz, hogy egymással szemben ülünk Sasukén.
Arra jutottunk, hogy valamiképp meg kell próbálnunk helyet cserélni vele, hogy ő ki tudja ütni az ablakot. Mire azonban Sasuke odáig juthatott volna, akura valahogyan kinyitotta, és mind kimászhattunk.
Ezután visszamentünk a lépcsőházba, és Narutot kveteltük. Az emberkék azt mondták, hogy ez csak egy játék, és nekünk meg kell találnunk a csapattársunkat, aki itt van elrejtve az épületben. Először persze nekikmentünk, de valahogyan újra a kabinban találtuk magunkat a liftakna alján; és Sakurával újra összenyomtuk szegény Sasukét.
Megint visszamentünk, és ezúttal kénytelenek voltunk engedelmeskedni az emberkéknek. Elkezdtük Narutot keresni, és...
...felébredtem. Egy lila függönyökkel borított szobában voltam, velem szemben valami jósnő ült.
-Nos, mit álmodott, mialatt hipnotizáltam?-kérdezte.
Már kezdtem volna elregélni neki a furcsa álmom részleteit, amikor...
...újra felébredtem. Ezáltal már otthon, a saját ágyamban ültem, a Hold bevilágított az ablakon. Körbenéztem, de semmi különöset nem észleltem.
-Hhhhhh...-sóhajtottam megkönnyebbülten-Szerencsére csak egy álom volt...Lehet, hogy máskor hamarabb kellene befejeznem a jelentésemet...
Akkor valaki kopogtatott az ajtómon. Felkeltem, és gyorsan kinyitottam.
-Ó, Kakashi, te vagy az?-lepődtem meg. A jounin teljes felszerelésben állt az ajtóm előtt.
-Vészhelyzet van, siess! Gyorsan öltözz fel, és gyere a hokagéhoz!
Bólintottam, és ő el is tűnt. Ahogy kérte, villámként öltöztem fel, és már pár perc múlva a hokage épületénél voltam. De valami nem stimmelt vele...Túl fiatal volt, és...
Intett egyet a kezével, majd mind elindultunk. A falu előtt pedig egy hatalmas, kilencfarkú rókadémon tombolt...
"Várjunk csak, mit keresek én itt?!-gondoltam-Hiszen ez tizenkét éve már megtörtént egyszer..."
És akkor...
harmadszorra is felébredtem. Gyorsan megcsíptem magam, hogy ez nem egy újabb álom-e. De végre nem az volt.
Vettem egy nagy levegőt, és kimentem a konyhábba inni egy pohár tejet. Mikor visszaértem a szobámba, már hajnalodott.
-Hhh...hát ma sem alszom túl sokat...
Bedőltem az ágyba, mint egy darab fa. Alig aludhattam pár percet, de már fel is kellett kelnem; mert zajt hallottam a bejárati ajtó felől.
Odalopóztam az ajtó mellé. A zár halkan kattant egyet, majd az ajtó kinyílt. Egy csuklyás, álarcos fickó jött be csendben. Nem látszott ninjának, fejpánt legalább is nem volt rajta.
Besettenkedett a szobámba, és kutatni kezdett a holmim között. "Hát...Ha ninja is, eléggé béna...Erre a motozásra még ájultomból is felébrednék. És bejönni sem tud csendesen...Kész röhej ez a pasas..." A betörő mögé álltam, ő meg észre se vett.
-Bú!-szólaltam meg hirtelen.
A fickó felpattant, hanyatt esett a saját lábában; és magára rántotta az egyik szekrényem, amin a tekercseimet tartottam.
Csalódottan sóhajtottam egyet. "De ennél azért töbet vártam volna..."
A férfi nagy nehezen kimászott a polc alól, és felállt. Jó pár fejjel magasabb volt nálam, és jóval bénább is.
-Csak egy kislány...-suttogta maga elé.
Amint meghallottam a "kislány" szót, a csalódottságom dühbe csapott át.
-Mit mondtál?-tördeltem a kezem.
A pasast nem hatotta meg, és nekem próbált rohanni. Erre én chakrát koncentráltam a lábamba.
-Saját fejlesztésű titkos tai-justu technika...Bátorsááág....TÖKÖNRÚGÁÁÁÁS!!!!!-azzal jó nagyot lendítettem a lábamon a betörő felé. Az akkorát repült, hogy kiszállt a nyitott ablakon.
Én pedig nekiálltam összeszedni a tekercseimet. És valóban nem aludtam semmit.
Reggel, amikor találkoztam a csapattal, ezekkel a mondatokkal nyitottam:
-Jó reggel! Nyomás gyakorolni, és most jobb, ha nem nagyon nyaggattok. Elég érdekes éjszakám volt...
A furcsa éjszaka
Nincs hozzászólás.
