Huszonhetedik rész
A kifigyelt akció
Ahogy Mia jósolta, a shurikenek több, mint 80%-a pontosan betalált. Jobban mondva: mind célt ért. Csakhogy Sade sértetlenül állt a tisztás közepén. Előtte egy farönk hevert, amelyből shurikenek álltak ki. Nat és Mia kiszabadult, és azonnal Sadéhoz siettek.
-Jól vagy Sade?-futott oda Mia.
-Ja, semmi bajom-válaszolta a fiú lehajtott fejjel.
-Hol a sensei?-nézett körbe Nat.
A tisztás szélénél egy fának támaszkodva térdeltem, és próbáltam kifújni magamat. Mia odaért hozzám, és mellém térdelt.
-Mi volt ez sensei?! Ki akartad csinálni Sadét?!-vont kérdőre.
-Ő...ő jól van?-hagytam figyelmen kívül a kérdését.
-De nem rajtad múlt...
-Dehogynem-ért mellénk Sade, Nat támogatásával.
-Hogy érted ezt Sade?-fordult felé Mia.
-Ha Naito sensei nem ugrik elém az utolsó pillanatban, akkor engem találtak volna el a shurikenek. Így viszont a helycserével megmentett. Szóval ez az igazi sebességed, mi? Hogy senki nem is látta, ahogy odaugrasz...
Mia nyomban elszégyellte magát. Leroskadt a földre, és halkan megszólalt:
-Bocsánat, hogy így neked estem...
-S...semmi gáz Mia...Hiszen te...nem láthattad...
-Gyere, felsegítelek-ahogy megtámasztotta a hátamat, hogy felálljak; érezte, hogy nedves lesz a keze-Úr Isten sensei, te megsérültél!
-És nem is kicsit-hajolt fölém Nat.
-Elkéstem...-mondtam-nem voltam elég gyors...így nem tudtam kikerülni a shurikeneket... És mielőtt még alkalmazhattam volna a helycsere jutsut, eltaláltak...Ha csak egy pillanattal hamarabb indulok el, még időben...még időben ott lehettem volna...Arra számítottam, hogy elég időt hagytam neked Sade...hogy kivédd őket...De elszámoltam magam...
-Jól vagy, fel tudsz állni?- aggódott Mia.
-Hogyne tudnék, csak hadd kapjak levegőt-mosolyogtam.Jó hírem van, átmentetek a tesztemen. Mind sokat fejlődtetek, és egész jó csapatmunkára tettetek szert. Ha az új jutsuitokat is sikerrel elsajátítjátok, akkor indulhattok a Chunin Vizsgán.
-Ez az!-örült meg Nat.
Mia is boldogan ugrott fel. Csak Sade volt az, aki komor hangulatba váltott a hír hallatán.
Eddig figyelmen kívül hagytam a furcsa viselkedését, de most megpróbáltam kielemezni. Előhívtam a Tengant, hogy belenézhessek a gondolataiba. És amit ott találtam... az a semmi volt.
"Mi? Nem gondol semmire? Vagy csak nem látom a gondolatait? De az nem lehet...Mi folyik itt?"
A nagy örömködés közepette sem Nat, sem Mia nem figyelt fel a levegőben lévő feszültségre.Sade lehajtott fejjel támaszkodott Nat-nek és az arcát sem láttam. Aztán újra megéreztem. Azt a figyelő tekintetet a hátamban. Ugyanazt, mint amit Naizennel való összecsapásom estéjén. Ugyanaz az elégedettség áradt belőle.
Körbenéztem a Tengannal anélkül, hogy megmozdultam volna. Jobb oldalt hátul állt valaki az egyik fán. Amint kiszúrtam, alig látható sebességgel dobtam felé egy kunait, és ugrottam oda. De mire leérkeztem, csak a tőrömet találtam ott, kiállva a fából.
"Meglépett a nyomorult..." Aztán észrevettem valamit.A kunai valószínűleg célba talált. Egy darabka ruhát szögezett a fának, és egy-két csepp vért is felfedezni véltem rajta. "Vagyis sikerült megsebeznem...Majdnem megvoltál barátocskám. Nem fogsz te sokáig leskelődni utánam..." A seb, amit a kunai okozott, nem lehetett túl súlyos, elég kevés nyom maradt. Ahhoz legalább is nem elég, hogy követni tudjam, és elkapjam az alakot. Kihúztam a tőrt a fából, és a ruhadarabbal együtt eltettem.
Amikor visszaértem, a geninek értetlenül néztek rám. Sade felől enyhe félelem és aggódás érkezett, amit ezúttal nem hagytam figyelmen kívül.
-Mi történt sensei?-kérdezte meglepetten Mia.
-Figyeltek minket, de nem kaptam el az ipsét. Menjünk innen...
Mia és Nat komolyan bólintott, Sade pedig megkönnyebbültnek látszott. "Egyre gyanúsabb dolgok történnek...-gondoltam menet közben-Ki kell derítenem, ki lehetett az. Rossz előérzetem van..."
Egy olyan tisztáson álltunk meg, ami kicsit közelebb van Avarrejtekhez, és távolabb az előző helytől.
-Figyeljetek. Mindenki ellen felhasználtam előbb azt a jutsut, amit tanítani fogok neki. Kivéve téged, Mia. Neked mást találtam ki.
A geninek bólintottak, aztán elkezdtük gyakorolni a jutsukat.Sadénak az árnyékklón-shuriken technikát, Natnek a drótcsapdát mutattam meg; és hagytam őket gyakorolni. Addig én Miával voltam, és vízenjárást adta neki feladatnak. Később a hullámzó vízen is meg kellett tartania magát.
Nat iszonyú gyorsan tanult, és még aznap esitg elsajátította a csapdát. Sade is hasonlóan szerepelt, és estére már könnyedén hajigálózott az árnyékklón shurikenjeivel. Ez is egy cseppet gyanús volt. "Nem szabadott volna ilyen gyorsan megtanulnia ezt egy geninnek..." Mia is elképesztő sebességgel fejlődött. Miután tökéletesítette a "hullámjárást"-ahogy ő nevezte- csúszós felületekre küldtem. Amikor ezzel is megvolt, további chakra-kontroll feladatokat adtam neki. Az ilyesmi olyan, amit nem lehet elégszer gyakorolni. De estig ő is alaposan kifulladt, és így az aznapi edzést sikeresnek nyilvánítottam.
[megjegyzés: Minden lelkes olvasóm szíves elnézését kérem, de most egy FILLER fog következni xD Csak a poén kedvéért...]
A kifigyelt akció
Nincs hozzászólás.
