Huszonhatodik rész
Az ördögi kör
Ez sokáig ment még így. Minden a türelmen múlt.
"Mozduljatok már meg...-gondoltam-Éles csatában ez nem fog így menni! Na várjatok csak...Árnyékklón jutsu!" A két klón csendben két különböző irányba ment el, és mindhárman egyszerre dobunk egy-egy kunai-t a geninek felé. A csapat minden tagja elvétette a kitérést, és szertefoszlott az illúzió.
"Szóval egyszerű klónok voltak...A francba, felfedtem a helyzetemet!"
Shurikenek száguldottak a három irány felé, ahonnan én és a klónjaim támadtunk. Én sikeresen elugrottam a fegyverek elől, és a klónjaimat eltűntettem. Fogalmam sincs, hogyan, de Nat és Mia megtalált, és mögöttem termett. Dróttal akartak körbetekerni, de egy helycsere jutsu kimentett a helyzetből.
"Elpunnyadtam, vagy mi van? Ennek nem szabadott volna megtörténnie..."
A geninek már fordultak volna utánam, de esélyt sem adtam nekik, hogy észrevegyenek. A shurikenek nyilván Sadétól származtak, és most is biztosan azt figyeli, honnan jövök majd ki az erdőből. Azonban nem jöttem ki Bent maradtam, csupán arrébb ugrottam valamennyivel. Egyenesen bele egy csapdába. Helycsere jutsuval lógtam meg, de a csapda aktiválásával ismét felfedtem a tartózkodási helyemet. Sade feltűnően gyorsan reagált, és már repült is felém három shuriken. Kénytelen voltam kunai-al hárítani, így a hangból Mia és Nat is könnyen beazonosította, hol vagyok. "Az ördögi kör már elindult, és ebből elég nehéz lesz kimásznom...Valahányszor kikerülök egy támadást, jön az új. A rejtőzködésnek már nincs sok értelme, úgy is megtaláltak. Ha tovább maradnék az erdőben, azzal csak magam alatt vágnám a fát. Ki kell mennem innen."
Amíg ezt kigondoltam, ők persze folyamatosan támadtak. Felugrottam egy faágra, ahonnan sikerült kifigyelnem Sade őrhelyét. A felém száguldó levélbombás kunai-ok elől egyszerűen elugrottam, ki a tisztás felé. Ahogyan azt vártam, Sade ismét célba vett, és már jöttek is a shurikenek. Pont úgy, ahogy terveztem. Épp ezért sokkal gyorsabban tudtam reagálni, mint ahogyan arra ő számított. Ugrás közben egy helycserével védtem ki a támadást, és Sade mögött teremtem. "Heh, kettőt egy csapásra!"
Sade meglepetésében egy pillanattal később kapott észbe, és mire megfordult, én már rá is támadtam. Azonban a csapásom elől még időben elugrott, le a fáról, ki a tisztásra.
"Szóval segítségért mész...Nem rossz ötlet, de az ördögi kör megfordult, és immár úgy táncoltok, ahogy én fütyülök. Árnyékklón jutsu!" Magam helyett a klón követte Sadét, és ő harcolt vele. Szegény genin, hozzá sem tudott érni. Ellentétben a klón... tökéletesen bevált a cselem. Pár pillanat múlva ugyanis shurikenek és kunai-ok érkeztek Sade segítségére. Ezzel Mia és Nat elárulta nekem a tartózkodási helyét, és egy perc sem telt bele, de már mögöttük voltam.
A két genin annyira figyelt Sadéra és a klónomra, hogy engem ésre sem vettek.
-Felettébb izgalmas küzdelem-szólaltam meg.
-A francba!-próbált megfordulni Nat, amint felfogta, ki is vagyok.
Azonban már csapdába estek. Drótok tekerték körbe őket, és moccanni sem tudtak.
"Egy csapda?"-ismerte fel a fiú.
-Az elején nagyon jók voltatok, de most sikerült két lépéssel elétek kerülnöm.
"A fenébe, ez így nagyon nem lesz jó!-gondolta Mia a csapda fogságában-Ki kell találnom valamit..."
Közben Sadénak sikerült egy shurikennel eltalálnia az árnyékklónt, így nekem kellett a helyébe lépnem.
-Bocsássatok meg, most magatokra hagylak titeket. Akció van!-azzal olyan gyorsan teremtem Sade mögött, hogy Naték semmit sem láttak belőle.
-Azta, de gyors volt!-képedt el Mia.
"Hogy nem vettem észre, hogy az nem az igazi sensei?-gondolkozott Nat-Ha most emiatt elbukjuk a bekerülést a Chunin Vizsgára, elsüllyedek szégyenemben..."
-Nocsak...végre te is előkerültél...-lihegett Sade. A klónom alaposan kifárasztotta.
-Hm-mosolyodtam el, és kicsit lejjebb hajtottam a fejem.
-Végig tudtam, hogy csak egy klón az ellenfelem. Honnan? Az igazi Naito sokkal gyorsabban jött volna utánam, mint ahogy azt a másolat tette. Ez közel sem járt a te valódi sebességedhez.
-Szóval a valódi sebességem, mi? Úgy beszélsz, mint aki látta már a valódi sebességemet.
Sade elkomolyodott, és jobban kezdett koncentrálni. Még mindig gyorsan vette a levegőt, és szemmel láthatóan a chakrája is fogytán volt már. Lassan az ereje végére ért.
-De, ha szeretnéd, megmutathatom...
Mire felfogta a szavaimat, már mögötte is teremtem. Mire eszébe jutott volna megfordulni, hogy védje a támadásomat; én már oldalról rontottam neki. Pár alkalommal még megpróbálta hárítani az ütéseket, de miután észrevette; hogy mire egyet kivédene, már három eltalálta, felhagyott ezzel. Egyhelyben próbált a lehető legtöbb irányba védekezni. Egyszer ahelyett, hogy nekirontottam volna, egy támadás után a levegőbe dobtam pár shurikent, és kézjeleket formáltam.
-Árnyékklón shurikenek!
A fegyvereim megduplázódtak, és kétszer annyian repültek Sade felé. Ezt kicsit lassabban vetettem be a szokásosnál, hogy legyen ideje kivédeni őket. Semmiképp nem akartam súlyosan megsebezni őt. De Sade túl lassú volt, és ezt én is észrevettem.
Bizonyára annyira kimerült, hogy már nem volt képes akkora sebességre, amivel a támadást ki lehetett volna védeni. A fegyverek már félúton jártak, amikor Sade észrevette őket. Hiába vette elő az utolsó kunai-űát, hogy kivédje a shurikeneket; azok már túl közel értek hozzá, és nem lett volna képes kivédeni a nagyját.
"Ha párat sikeresen el is hárítana, több, mint 80%-uk biztosan betalál-gondolta Mia, még mindig mozdulatlanul-Meg akarod ölni Sadét, sensei?
Nat rántott egyet a csapdán, de az nem engedte el. Mindketten azon igyekeztek, hogy kiszabaduljanak, és segítsenek Sadén. Nem sok eredménnyel. De elkéstek.
A shurikenek célt értek, és mind becsapódtak.
-Sade!-kiáltotta Mia és Nat egyszerre.
Az ördögi kör
Nincs hozzászólás.
