Huszonötödik rész
Deja vu
Habár estig mindenki feljutott a csúcsra, alaposan kifulladtak, és az elveszett chakrát csak egy közös rámen-vacsora tudta pótolni. Elhívtuk Hinatáék és Narutoék csapatát is, hogy együtt szerezzük vissza az erőnket.
A vacsora nagyon jó hangulatban telt addíg, amíg Genma oda nem jött értem. Ő egy másik jounin volt, és a Hokage üzenetét hozta. Mind elhallgattunk, és rá figyeltünk.
-A Hokageúr üzent érted, Naito. Most azonnal hívat téged.
-Rendben, megyek-komolyodtam el, és egy bólintás kíséretében felálltam az asztaltól.
Sade szokatlanul komoy képpel nézett kifelé. Ezt Nat észre is vette, de a többiek nem tulajdonítottak neki jelentőséget.Ezek után Sade végig hallgatag, és komoly maradt, mintha visszatért volna a régi énje. Hinata inkább Mia és Sakura mellett maradt, és az ő árnyékukból figyelte a ráment zabáló Naruto-t. Persze Sasuke sem változott, és akár Sade tükörképe is lehetett volna. Csupán a szándékaik voltak azok, melyek mint ég és föld különböztek. Még "buliztak" egy kicsit, aztán mindenki hazament.
Másnap reggel ismét találkoztam a csapatommal a fánál, ahol gyakoroltak. Előző éjjel azon gondolkoztam, kinek milyen új jutsut kellene tanítanom. Mivel vízen járni és fára mászni kellő hatékonysággal tudtak, ideje volt egy új fogás elsajátításának. "Úgy gondolom, Sadénak egy árnyékklón-shuriken jönne jól, amilyen ügyesen bánik a fegyverekkel. Persze Tenten pontosságának nyomába sem ér, de azért nem rossz.
Natnek egy új csapdát kéne tanítanom. Talán az agyagcsapdát megtaníthatom, bár lehet, hogy ez nagy falat lenne még neki...
És Mia...Hát ő nehéz eset. Én nem vagyok genjustu-szakértő, de ő valószínűleg egy új illúzióval járna a legjobban. Neki még nem találtam ki, hogy mit tanítsak. Végül is, neki is van esze, és az elmúlt hetek alatt sokat változott. Kiképezhetném a csapat vezetőjének, de akkor a későbbiekben nem tudna mit kezdeni magával, ha egy küldetésen nem őt jelölnék ki vezetőnek.
Ráadásul mindhármukkal egyszerre edzeni...Nem könnyű egy csapat sensei-ének lenni..."
-Jól van-szólaltam meg elmélkedésem után-Most egy kis ismétlés következik. Emlékeztek még az első közös edzésünkre?
Most kivételesen megvártam, amíg bólintanak.
-Remek! A feladat ugyanaz. El kell kapnotok. Ezúttal nem hibázhattok. Felmérem, mennyit fejlődtetek az elmúlt hónapban. Aki nem teljesít megfelelően, az elbúcsúzhat a chunin-vizsgától.
-Újabb fenyegetés...-sóhajtott mosolyogva Mia-Nem kell állandóan ezt mondani, a végén még azt hisszük, hogy annyira őrülten kemény a vizsga...
-Akkor jól hiszitek-válaszoltam-Azért van szükég ennyi próbára a vizsga előtt, hogy teljesen biztos legyek benne, felkészültetek-e. Szóval most gyertek nekem!
És eltűntem előlük.
-Deja vu érzésem van-szólalt meg unottan Nat.
-Nekem is- csatlakozott Mia-De most bizonyítanunk kell. A múltkor sikerült átvágnia minket, de ezúttal nem kerülhet erre sor! De beszéd helyett inkább menjünk! Meg kell találnunk a senseit.
A fiúk bólintottak, és Mia után indultak. Miközben a környéket vizslatták, Mia ismertette az álláspontját.
-Szerintem, mivel nemrég ott maradt, ahonnan indultunk, most minden bizonnyal nem fogja ugyanezt a cselt bevetni. Vagy talán számít arra, hogy mi is erre gondolunk, és pont ezért marad majd megint egyhelyben.
"Okos..."-gondoltam. Én észrevétlenül követtem őket, hogy lássam, ki tartja össze a csapatot. Azt is figyeltem, kinek milyen ötletei vannak. Eddig Mia tökéletesen szerepelt.
-Hasonló véleményen vagyok én is-szólalt meg Nat-Bár szerintem jouninként nem fog a geninek kiszámíthatatlan fejére alapozni. És mivel ez egy teszt akar lenni,valahol itt kell lennie a senseinek is, hogy figyelhessen minket.
"Nem rossz, nem rossz..."-mosolyodtam el.
-Sade, neked van ötleted?-fordult jobbra Mia. Egy sorban haladtak, Nat ment középen, tőle balra Mia, jobbra Sade. Ezt a felállást nem tudom, hogy hozták össze. Sade a szélén jó helyen van, de Miát és Natet én felcsréltem volna. "Ennyi még belefér..."
Sade nem mondott semmit, csak figyelt jobb felé.
-Látsz valamit, Sade?-kérdezte Mia.
Nat is jobbra kezdett figyelni, de ő nem vett észre semmi gyanúsat Sade viselkedésén kívül.
Sade hirtelen egy kunait hajított felém. Félreugrottam, de nem fedtem fel magam. A cspat megállt, és egymásnak háttal egy-egy kunai-al a kezükben kezdtek körbe figyelni. De nem jöttem elő. Már gyanúsan sokáig álltak mozdulatlanul, és genjutsu-szagú lett a dolog...Mia nekem háttal állt, tehát minden elképzelhető.
Megformáltam a kézjelet: "Kiold!" De nem történt semmi. "Szóval csak látszatot akartok kelteni...Hm...Okos...De ez így nem mehet majd sokáig."
Még mindig nem mozdultak. Csak álltak a védőalakzatban, és figyeltek. Türelemjáték. Ők arra várnak, hogy felfedjem a helyzetemet; én pedig rra, hogy végre valahára történjen valami...
Deja vu
Nincs hozzászólás.
