Huszonnegyedik. rész
Nekem te nem vagy ellenfél!
-Hm. Rendben, úgyis kedvem volt már egy jó kis csatához-mondta Sasuke.
Én is hátrébb léptem, és a kezembe vettem egy kunait.
-Na ne szórakozz velem! Sasuke, azt javaslom, jöjjön meg az eszed, és még azelőtt gyere vissza avarrejtekbe, hogy észrevennék az eltűnésedet! A szökött ninjákat nem szívleli a Hokage.
-Téged is visszafogadott, pedig ugyanolyan szökött ninja voltál te is.
-Azért nem ment az olyan simán! Ha Kakashi és Hiashi nem szólal fel értem, már rég halott lennék. Nekik, és csakis nekik köszönhetem azt, hogy visszafogadtak a faluba.
Sasuke kicsit lejjebb hajtotta a fejét, komoly ábrázatot vett fel egy pillanatra, majd újar rám nézett.
-Ezzel még nem győztél meg. Te az utlosó Hateshi voltá akkor, én meg most az utolsó Uchiha vagyok, ugyanúgy lenne, aki felszólalna értem, sőt... Nekem nem kellene védelmi bizottság, hogy visszafogadjanak...
-De nagy az arca valakinek! Meg sem kell mozdulnom, hogy legyőzzelek.
-Lássam!
Mielőtt Sasuke bármit is tehetett volna, a Rinen Kyokai már el is érte.
"-Sasuke figyelj rám-mondtam neki gondolatban-Hagyd ezt a hülyeséget, és vegyél vissza egy kicsit. Nem tudom, mi zaklatott fel ennyire; ahogyan azt sem, hova gondolsz, hogy csak így mindenféle előzetes kutatás nélkül elindulsz Itachi után."
Erre felfigyelt, és csak hallgatott. Meglepte, hogy tudom, hová indult.
"-Fogalmam sincs, hova lett az eszed, de te nem szoktál ilyen lenni. Szóval fordítsd meg azt a nemes Uchiha-pofidat, és irány Avarrejtek, amíg szépen mondom!
-Tűnj a fejemből! Felfogtam, mit modasz, nem vagyok hülye!"
"Nem akartam ezt tenni veled, de nem hagysz más választást...-gondoltam, majd Sasuke gondolatait az Itachival való találkozásra irányítottam, aznapra, mikor meghalt a családja.
Tudom, hogy gonosz és kegyetlen vagyok, de ha nem hallgat a szép szóra, nincs más választásom...
Sasuke elfehredett, de azért istenesen küzdött a jutsu ellen. Míg végül elengedtem, ő pedig térdre esett.
-Most komolyan, mi szükség volt erre?-tártam szét s kezem.
Sasuke elég rossz állapotban volt, gyorsan vette a levegőt, és szinte teljesen elszíntelenedett. Lihegve állt fel, és vette fel a földről a kunai-át.
-Hagyd ezt a szemezést!-mondta-Küzdj a dojutsud nélkül (dojutsu=szemben lévő különleges technika [vagyis szemtechnika]) hiszen én sem használok Sharingant!
-Akkor azért már meg kell mozdulnom, de anélkül is legyőzlek, ne aggódj!
A következő pillanatban mögötte teremtem, és egy ütést vittem be a jobb karjába. Kunait nem használtam, nem állt szándékomban komolyan megsebesíteni. Azután visszaugrottam oda, ahol előzőleg álltam.
-Fogalmad sincs, mit érzek most!-fogta meg az ütés helyét-Milyen az, amikor a saját testvéred öli halomra azokat, akiket eddig szerettél!
-Hogyne tudnám, te barom?! Szerinted milyen érzés volt két év távollét és egy tárgyalás után arra hazaérni, hogy a féltestvéred a halott szüleid előtt áll? Tudom, hogy tudod; de hidd el, ha valaki maximálisan megért téged, az én vagyok! De nem az a megoldás, hogy elszöksz, és belerohansz a vesztedbe.
-De én nem bírom ezt elviselni! Nem vagyok képes ölbe tett kézzel várni, amíg a bátyám szabadlábon van!
-Óó, és úgy gondoltad, hogy genin létedre gyorsan elszöksz, és egymagad kicsinálsz egy "S" szintű szökött ninját, aki ráadásul Uchiha Itachi...Hm...Tudtam, hogy te ne vagy százas, de hogy ennyire káposztalé legyen az agyad helyén, azt azért nem vártam volna tőled...
Nekem akart rontani, de én még előtte a háta mögé kerültem; és-vigyázva, hogy ne nagyon okozzak neki sérülést-hátracsavartam a kezeit, és lefogtam.
-Hogy is volt ez a "Kedvem van egy jó kis csatához" dolog? Ha ez most egy esélyes küzdelem lenne számodra, nem tehettem volna ezt meg veled. Amennyiben pedig komolyan bosszút akarsz állni Itachin, akkor azt javaslom, erősödj meg egy kicsit. Mert ezzel semmire sem mész majd ellene. Ha engem legyőztél, akkor talán, de csak talán van esélyed Itachinál is. Ő sokkal erősebb, mint én...
Sasuke elhallgatott, és leállt. Már nem próbált szabadulni. Én elengedtem, és hátrébb léptem. abban a pillanatban befutott a csapatom, és csodálkozva jöttek közelebb.
-Sasuke? Te meg mit csinálsz itt?-lepődött meg Mia.
-Ők is edzenek-mentettem meg gyorsan a helyzetet-Csak összefutottunk.
-Akkor én mentem-azzal Sasuke el is tűnt. Szerencsére Avarrejtek felé indult, így megnyugodtam.
-Na, akkor mi is térjünk vissza az edzéshez!-fordultam a csapatom felé-Ki meddig jutott?
-Én már csak két ágnyira vagyok a fa tetejétől!-mesélte büszkén Nat.
-Mert nem vagy elég király, én már majdnem fent voltam-bökte oldalba sade.
-Sade, te népművészeti cserépedény!-ingatta a fejét Mia-Én is kishíján feljutottam a csúcsra.
-Remek! Mind nagyszerűen haladtok; de mivel későn kezdtük az edzést, sokkal jobban kell, hogy hajtsalak titeket, mint ahogy terveztem. Ezért ma estére mindenkinek fel kell érnie a fa tetejére, különben nem indulhattok a Chunin Vizsgán.
Mind megdöbbentek. Nem számítottak ekkora tempóre. Az arcukon enyhe félelem tükröződött. "Ennyire durva lenne a Chunin Vizsga? Vagy csak szivat minket?"-gondolta Nat. "Miről beszél? Csak nem olyan nehéz a vizsag...Vagy igen?-elmélkedett Mia. Sade is nyilván valami hasonlóra gondolt, de igyekezett nem kimutatni.
-De nyugi, csak a javatokra válik majd! Ne feledjétek: Csak magabiztosan!-kacsintottam rájuk mosolyogva-Most pedig nyomás vissza fáramászni! Minden perc drága!
Így hát újra nekirugaszkodtak a feladatnak, hogy kéz használata nélkül jussanak fel a több méteres fa legtetejéig.
Nekem te nem vagy ellenfél!
Nincs hozzászólás.
