Huszonharmadik rész
A legyengült erő
Már alig voltam magamnál, amikor valaki hátulról elkapott, és visszarántott még épp időben. A csapdát, ami Naizent fogva tartotta, elvágta pár shuriken. A Fényrasengan még mindig ott égett a kezemben, és még nem tértem magamhoz. A Tengan még mindig az irányítása alatt tartott.
Sade félrehúzott, Naizent pedig Hayato vitte arrébb.
-Naito! Sensei!-pofozgatott Sade-Térj észhez!
Azzal, ahogy Sade rázott, a Tengan is szép lassan visszahúzódott. Újra küzdeni kezdtem ellene, és így sikerült az irányításom alá vonni a Tengant.
A hatalmas erő eltűnt, és a Fényrasengan is kialudt. Mire teljesen magamhoz tértem, Hayato és Naizen már nem volt sehol. Sade térdelt mellettem, és támasztotta a hátamat, hogy el ne dőljek.
-Emlékszel még-kezdtem-, amikor a kórházban megijedtem? És azt mondtam, hogy el fog uralkodni rajtam a Tengan?
-Hogy ne emlékeznék?
-Ez volt az, amiről akkor beszéltem...
A Tengan befolyása teljesen eltűnt, és mindkét chakrám kezdett visszatérni. Ettől egyre jobban éreztem magam.
-Aludni is kellene-szólaltam meg-Elvégre holnap kőkemény edzés vár ránk. Elpazaroltunk egy napot a nyomozásotokra az értékes időnkből. Te menj csak haza nyugodtan, nekem még van egy kis elintéznivalóm.
Sade bólintott, aztán elindult haza.
Miután sade elment, pihentem egy kicsit, amíg visszatért valamennyi chakrám.
-Shinobi idézés!
Nuada jelent meg. Amikor megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok, feltette a szokásos kérdést:
-Nem látok veszélyt. Miért idéztél meg?
-Van valami... amit meg szeretnék beszélni veled...
-Mondd.
Elmeséltem neki a harcomat Naizennel. Különösen a végét részleteztem. Nuada a beszámolóm után a megszokottnál is komolyabb lett.
-Ha valóban minden úgy történt, ahogy azt mondtad, akkor tényleg túl nagy erő ez neked...
Elhallgatott. Én nyeltem egy nagyot, ő pár percig csendben végiggondolta a dolgot. Sóhajtott egyet, majd újra megszólalt:
-Ez ellen tennünk kell. Hogy még egyszer ne fordulhasson ez elő... le kell gyengítenem. Illetve neked magadnak kell.
-Ezt hogy érted?
-Ugyebár a Tengan a chakráidból táplálkozik. Minél több chakrát vezetsz bele, annál erősebb és erősebb lesz. De a teljes erejét csak az hozhatja elő, ha egyáltalán nem éri energia. Akkor az átokbilloghoz hasonlóan az életedből, és a szellemi erődből kezd meríteni. Ezzel mérhetetlen nagy erőt hív elő, de saját akaratra tesz szert. Olyasmi, mintha kihozná belőled a benned lapuló legrosszabb énedet. És egy vadállat leszel. Ha még időben megszakad a folyamat, ahogy ez most is történt, akkor minden visszatér a normális kerékvágásba; hiszen a fehér chakrád pillanatok alatt képes lesz újra fenntartani a Tengant. Tulajdonképpen Sade mentett meg téged, és a fehér chakrád.
-Ezt eddig értem. De hogyan tudnám legyengíteni?
-Mindjárt elmagyarázom. Az előbb azt mondtam, hogy minél több chakra jut a Tenganba, annál nagyobb az ereje, igaz? Ennél fogva ha valamilyen úton-módon el tudnád zárni a teljes chakrakészletedtől, orvosolható lenne a baj.
-Hogyan csináljam? Van valami ötleted?
-A chakráidat te irányítod ugye? Mivel uralod mindkét chakrát, nem csak egy pontba koncentrálni vagy képes őket, hanem gátolni az áthaladásukat is. Ebből kiindulva nem kell mást tenned, mint meggátolni, hogy a fehér chakrád egy része a Tenganhoz jusson. Elég szabályoznod a befolyó chakra mennyiségét, és többé nem leszel bajban. Ez elsőre könnyűnek tűnhet, ám nagyon nehéz feladat. És amíg nem megy tökéletesen a szabályozás, kérlek hanyagold a Tengan használatát...
-Rendben-bólintottam.
-Tudnod kell azonban, hogy így az ereje is feltűnően lecsökken majd. Atóll függően, mennyi charát adsz neki vagy veszel el tőle. Gyógyításra és mások teste felett átvenni az uralmat kis mértékben leszel képes. A látása viszont semmit sem veszít a tisztaságából. A jutsuid is erősebbek maradnak, bár kevésbé lesznek durvák. Szóval most jókora hatalomtól fosztod meg magad, viszont többé nem csúszik ki az iránytásod alól. Hogy mennyi chakrát hagysz neki, rajtad áll. Ne akarj túl erős lenni-fordult meg. Felnézett a csillagokra-Már így is éppen elég félelmetes vagy. Ha ennél nagyobb hatalommal bírnál, tényleg...egy szörnyeteg lennél...
Ezekkel a szavakkal tűnt el. Nyilván érezte ő is, hogy fogytán a chakrám. Gondolkoztam azon, amit mondott. Hazafelé menet sikerült lekorlátoznom a Tenganba folyó chakra mennyiségét. A látásom valóban nem romlott, de éreztem, hogy nem vagyok már olyan erős, mint fent azon a tetőn. "Bár, ha belegondolok, jobb is így. Ez az erő...Tényleg túl nagy volt nekem..."
Az alvás nagyon jól esett, reggelre teljesen frissnek és újra erősnek éreztem magam. A tegnap esti küzdelemnek szinte nyoma sem maradt, leszámítva persze az emlékeket.
Reggel a csapattal még hajnalban gyülekeztünk a törzshelyünkön. Nagy meglepetésemre Mia már ott ült az ablak mellett, mikor megérkeztem.
-Jó reggelt, Mia!-köszöntöttem mosolyogva.
-Jó reggelt, Sensei!-fordult Mia felém-Akkor te és Kakashi sensei tényleg csak...
-Barátok vagyunk, igen.
Ekkor puffanást hallottunk magunk mögül. Amikor meglepetten megfordultunk, nem mást láttunk, mint Sasukét. Sasuke... az ablakra kenődve. Kirontottam, és az ablakkal szemben Narutot láttam ácsorogni.
-Korán reggel balhéztok?-kérdeztem, miközben lefejtettem Sasukét az ablakról.
-Szia Naito-nevetett Naruto a tőle megszokott, idióta fejjel-Nem történt semmi!
-Azt látom-tettem le Sasukét a földre. Nem igazán volt magánál.
"Még jó, hogy törhetetlen üvegből van az ablakunk..."
-Sasuke!-bukkant fel Sakura. Odarohant a földön fekvő Sasukéhoz, és átvette tőlem.
-Édes Sakura....-jött közelebb Naruto.
De Sakura nem foglalkozott vele. Megkért, hogy segítsek neki elvinni Sasukét; aztán ketten megfogtuk, és elmentünk. Szegény Naruto pedig megint hoppon maradt. Kicsit állt, de aztán utánunk futott. Amikor visszafelé jöttem, egy hangos puffanást, és egy nem éppen jó kedvű "Shannaroooo!"-t hallottam.
Mire visszaértem, már a csapat minden tagja a ház előtt várt rám. Egész nap chakra-kontrollt gyaokroltattam velük, de délben tartottunk egy kisebb pihenőt kint az erdőben.
Amint magukra hagytam őket, máris egy újabb problémába botlottam. A probléma Sasuke személyében jött velem szembe.
-Te mit csinálsz idekint, Sasuke?-kérdeztem meglepetten, mikor találkoztunk.
Nem válaszolt, csak oldalra fordítva a fejét, hümmögött egyet.
-Neked nem edzésen kellene lenned a többiekkel? Akkor mégis mit keresel itt? És most kérlek ne hümmögj le hüm!-utánoztam az előbbi mozdulatát.
Szemmel láthatóan nem érti a viccet, mert ingerülten válaszolt.
-Az, hgy mit keresek, rád nem tartozik. Viszont szeretném, ha félreállnál az utamból.
-Nem állok félre, amíg meg nem mondod, mit keresel itt a falun kívül. Nem hagyatod csak úgy el Avarrejteket!
-Nekem te ne parancsolgass...
Ezzel viszont neki sikerült engem felhúznia.
-Ide figyelj, Sasuke! Én idekint is ugyanúgy egy Jounin vagyok, mint odabent; és te ugyanúgy egy Genin! Én a helyedben nem szólnék be egy Jouninnak csak úgy.
Megpróbált megkerülni, de mindig elé álltam.
-Ne akard kihúzni nálam a gyufát, mert nem lesz jó vége!
A figyelmeztetésem nem túlzottan hatotta meg Sasukét. Lenéző tekintettel nézett rám, hátra lépett, és elővett egy Kunait.
A következő részben:
24. Nekem te nem vagy ellenfél!
(...)-De nagy az arca valakinek! Fogadok, meg sem kell majd mozdulnom ahhoz, hogy legyőzzelek!
-Hadd lássam!
Mielőtt Sasuke bármit is tehetett volna, a Rinen Kyokai már el is érte.
"Sasuke, figyelj rám-mondtam neki gondolatban-Hagyd ezt a hülyeséget, és vegyél vissza egy kicsit! Most szépen visszamész a faluba, és mi úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Világos?
-Hagyj békén, és tünés a fejemből!"
"Nek akartam ezt tenni veled, de nem hagysz más választást...."
A legyengült erő
Nincs hozzászólás.
