Huszonkettedik rész
Az örökség ereje. Tartsd féken a Tenganodat!
Naizen fellelkesült a fehér chakra hallatán. Én viszont tudtam, hogy mit beszélek. A Fény-stílushoz kell egy olyan alapvető dolog, ami most nem állt rendelkezésre: A fény. És erre úgy tűnik, Naizen is rájött, miután két jutsut sem sikerült összehoznia.
Így hát kihasználta a fehér chakra hőjét, és tűzjutsukkal támadt.
-Tűz típus, Pusztító lángszirmok!
A Tengan szerencsére elég gyorsan érzékelte, merről jön a tűz, és időben félreugráltam a jutsu elől.
Arra számítottam, hogy most egy újabb jutsut fog bevetni, de ehelyett nekem jött. Hiába ért váratlanul a támadása, sikerült kitérnem előle, és már meg is fordultam, hogy visszatámadjak. Azonban Naizen is gyors volt, és elkapta a karomat. Bár csak hozzám ért, mert még időben elugrottam; maga az érintése égetett és nagyon fájt. A bal vállam alatt a ruhám egy foltban kiégett, és a karomon is egy nagyon csúnya égett seb éktelenkedett. Ezzel a bal karom gyakorlatilag használhatatlanná vált.
-Meglepett arckifejezésed magyarázatra vár, igaz?-kérdezte magabiztosan Naizen- Kihasználtam a fehér chakra sűrűségét, és a tenyerembe vezetve jól felmelegítettem. Ezáltal, hacsak hozzád érek, ott megégetlek.
"A francba! Fújhatom a jutsuimat, ezzel a karral semmit nem lehet csinálni...Ráadásul azzal, hogy itt lengedezik mellettem, csak hátráltatni fog a harcban. Nincs mese, meg kell várnom, amíg begyógyul. Remélem a Tengan gyorsan kész lesz vele..."
De már a chakrám is fogytán volt. A rengeteg Tengan használat nagyon sokat fogyasztott, és az oldalam begyógyítása sem kevés chakrámba került. Újra éreztem azt az égető érzést, ahogy a két chakra egymásnak feszült. Ha le akartam állítani ezt, ahhoz csak és kizárólag a chakráimra kellett volna koncentrálnom, amit most ugye nem engedhettem meg magamnak.
"Nagy dilemma. A két chakrám végezzen velem, vagy Naizen? Jobbat tudok..egyik sem!"
-Naizen, kuzin. Ugye már láttad a Fényrasengant?
-Láttam, persze. És nem szeretnék kapni belőle. Habár, minek is aggódom, amikor nincs fényed?
-Milyen igaz! Fény nélkül nincs Fényrasengan. De helyette van valami más...
Nem hagytam neki időt, hogy felfogja a szavaim mögötti lényeget; már mögötte is teremtem, csapdába ejtettem, majd visszaugrottam. Naizen semmit nem tehetett, drótok tekeredtek a testére, és mozdulni sem hagyták.
A Kunai-om a jobb kezemből a földre esett, és elkezdtem a Fényrasengan új formáját, amit és röviden csak "Új jutsu"-nak hívok. A tűz már ott táncolt a tenyeremben, a Tengantól a jutsum sokkal erősebb lett.
-Meg akarsz ölni?-Naizen teljesen bepánikolt.
-Ha használod a Tenganod gyógyító erejét, akkor nem fogsz meghalni- ez olyan volt, mintha nem is én mondtam volna. Mintha én is irányított lennék, és nem a saját akaratom szerint cselekednék.
Amitől még anno a kórházban annyira féltem, bekövetkezett. A Tengan elhatalmasodott rajtam; és az a hatalmas erő, ami akkor felszabadult, iszonyú gonosz volt. Magam is megijedtem tőle. Rájöttem, miért csúszhatott ki a Tengan a kezeim közül. A Fényrasengan elvitte az összes fehér chakrámat, és a normális is teljesen elfogyott. A Tengannak így nem volt honnan erőt merítenie. De már későn tudatosult bennem mindez.
Naizen felé lendültem, a jobb kezemben az új jutsuval. Már nem tudtam ellenállni, a Tengan teljesen átvette felettem az irányítást.
Figyelő tekintetet éreztem a hátamban. Az árnyak közül valaki engem vizslatott, és ahogy éreztem, elégedett volt azzal, amit látott.
Gondolkozni kezdtem, hogy vajon ki örülhet annak, hogy szörnyeteg lett belőlem. De nem jutottam semmire. Képtelen voltam gondolkozni, a fejemben úgy zúgott valami, hogy majd' beleőrültem. Éreztem, ahogy a Tengan ereje átjárja minden porcikámat, és a régi énemnek szép lassan nyoma vész.
Úgy gondoltam, itt a vég. Soha többé nem leszek már az, aki voltam. A híres, mindenki által kedvelt Kisjounin nyomtalanul eltűnik, és egy vadállat lép a helyébe. Nem lesz a csapatnak Sensei-e, ráadásul valószínűleg mindenkit meg fogok támadni magam körül.
Már nem álltam ellen. Úgysem ért volna semmit. A fülsüketítő zajtól amúgy sem tudtam tisztán gondolkozni, nemhogy eséllyel felvenni a harcot ezzel az óriási erővel.A Tenganról sosem hittem volna, hogy ennyire sötét, és gonosz. De sajnos magamon tapasztaltam meg, milyen elképesztően erős.
Az eddig ismert Naito-t lassan elnyelte a feketeség, és a helyét a Tengan vette át. Aki most az unokatestvérét készült megölni, az nem én voltam. Az Új jutsuba, amit akkor a kezemben tartottam, bárki belehalt volna, annyira nagy erőt adott neki az elszabadult Tengan.
Naizen kétségbeesetten próbált kiszabadulni a csapdámból, de az nem engedte. Az Új jutsu pedig egyre közelebb ért hozzá.
"Ha itt lenne Nuada, mindez nem történt volna meg..."-gondoltam még utoljára, mielőtt elértem volna Naizent, kezemben a halált hozó tűzzel.
Most az előzetes kimarad, mert túl sok spoiler lenne benne, és úgy ez a rész már nem is lenne olyan izgalmas :P
Az örökség ereje. Tartsd féken a Tenganodat!
Nincs hozzászólás.
