Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Huszonegyedik rész
A két Tengan párbaja. Kinek jobb a szeme?
Naizen felém lendült, de eltűnt és mögöttem jelent meg. A csapását kivédtem, de visszatámadni már nemvolt időm, mert úra jött. "Ez bolond. A saját módszeremmel támad? Ehhez a technikához az kell, hogy a célpont mozdulatlan legyen, és elég gyors legyél, hogy ne hagyd megmoccanni. Tehát, ha én most szépen arrébb állok egy kicsit..." A Tengan segítségével észrevettem, hogy jobbról jön. Elfordultam, és nekimentem szemből. A két Kunai fémesen csattant egymáson, aztán Naizen visszaugrott, és újra támadt. De most hátulról. Hátrahajítottam a Shurikent, amit persze kikerült, de a dróttal utánafordítottam. Túlságosan lefoglalta a támadás, hogy ezt észrevegye, és a dobócsillag egyenesen beleállt a vállába. Láttam, ahogy a fájdalomtól egy pillanatra eltorzul az arca, de folytatta a támadást. Így nekem is védekeznem kellett. Ismét csattantak a Kunai-ok, de Naizen most lelassult. Végre fölénybe kerültem, és most én támadhattam őt.
Egy Shurikennel nyitottam, ami elől épphogy sikerült kitérnie, és az csak súrolta a karját. A Tengannal már akkor ki tudtam számítani, hogy merre fog kitérni, amikor az első dobócsillag még csak félúton járt. Így már küldhettem is a másodikat. Amint félreugrott az első elől, kivédhetetlen közelségből jött is a másik. Ez a karját találta el, azt, amelyiknek a vállát már megsebeztem. Azon csodálkoztam, hogy ha olyan erős a Tengana, ahogy azt állította, akkor miért nem veszi észre a támadásaimat. "Lehet, hogy csapdába akar csalni?-gondoltam-Jó nagy adu-ászt kell bevetnie, ha így összekaszaboltatja magát előtte."
-Úgy látom, Nuada rendesen kitanította a Tengan használatát-szakította félbe elmélkedésemet Naizen-De ő a harban a vdekezést erősítette meg vele. Nem pedig új jutsukat fejlesztett, ahogy én tettem.
"Hohó, ha láttad volna a Dimenziók börtönét, más véleményen lennél!"
-De azzal, hogy jutsukra "pazaroltam" a Tengan erejét...legyengült a látása. Ezért nem látom azt, amit te igen. De lehet, hogy most én jártam jobban. Rinen Kyokai...
Felfogni nem volt időm, de már azt láttam, ahogy Naizen szörnyeteggé alakul s rám támad. A következő pillanatban pedig már önmagam felé lendült a kezemben a Kunai.
"Igaz, hogy ez nem semmi-üzentem neki gondolatban-, de Sadétól tanultam vlamit, ami még ennél is jobb..."
Naizen az én szememen keresztül azt látta, hogy most ő áll itt helyettem. A Tenganom segítségével kijöttem a Gondolatvezérből, annyira, hogy magam irányítsam az elmémet. Naizen tehát hiába uralta a testemet, és hiába engem sértett fel a Kunai; ez neki is fájt, hiszengondolataimon át saját magát szúrta meg.
Meglepetésében még koncentrálni is elfelejtett, így egyszerű volt átvennem felette az irányítást. Most ő szenvedett az én Rinen Kyokaimtól, és ő látta magát meghalni. A jutsum hatására térdre rogyott, és gondolatban könyörgött, hogy hagyjam abba.
Most az elméjét arra irányítottam, amikor Sade testét vette birtokba. "Ezt most érte kapod. Én megvédem azokat, akik fontosak nekem..."
Naizen éppen azt képzelte, hogy őt irányítják, és leugrik egy szikla tetejéről. Végül már olyan magas szintre ért a Gondolatvezérem, hogy magaménak éreztem Naizen minden porcikáját, és kedvemre irányíthattam a testét. De az nem én lennék. Ezért elengedtem.
Naizen megrázkódott amikor kijöttem belőle, de gyorsan összeszedte magát, és talpra ugrott.
"Tehát mégsem olyan jó a Tenganod, mint hittem. Vagyis mostmár...teljes mértékben előnyt élvezhetek vele szemben."
Már támadt is. De még jobban lelassult. Habár normál szemmel ezt a sebességet sem lehetett tökéletesen látni, a Tengannal gyerekjáték volt követni minden mozdulatát. Még a szemében meg-megcsillanó félelmet is észrevettem, miközben felém jött. Félt tőlem.
Sdae már egy ideje magánál volt, és ahogy minket figyelt, eldöntötte: ő is félne tőlem Naizen helyében.
Elugrottam előle, és egy jól irányzott rúgással földre döntöttem. Naizen gyorsan felállt, és visszaugrott, egészen a tető másik végébe.
Zihált, és egyre az oldalát fogta, ahol engem sértett meg az a Kunai. Az én srülésem igaz, elég súlyos és csúnya volt; de a Tengannak hála már gyógyulásnak indult . Naizennek azonban a Tengan nem volt képes begyógyítani a sebét, mivel az csak a képzeletében létezett. A vállán és a karján már nem látszottak a Shurikenek által okozott sebek.
Most nem támadt. Én sem támadtam. Csak álltunk, és egymást méregettük. Hayato és Sade kívülállóként figyelt minket, de mindkettejük arcára kiült a döbbenet.
Nazien világítóan kék szeme most ijesztő helyett ijedtnek tűnt. Kíváncsi lettem volna, mi járhat a fejében, de megkíméltem attól, hogy megint a fejben mászkáljak. Ezért a Tengan nélkül próbáltam kideríteni, mire gondolhat. Végül arra jutottam, hogy a menekülés lehetőségét fontolgatja.
-Fel ne add most kuzin-szólaltam meg-A harc elejn még olyan magabiztos voltál. Hogy a te jutsuid majd kihoznak a hátrányodból. Hát lássuk azokat a jutsukat! Ha Fény-stílus, hát egye meg a fene. Használd a fehér chakrádat! De akkor én sem leszek kíméletes. Csak fel ne add! Nem ijedhetsz meg egy kislánytól!
Sade azon volt a legjobban kiakadva, hogy lekislányoztam magam. Ugyanis aki engem egyszer kislánynak mert hívni, azt padlóra küldtem, és nem kelt fel többet.
Még maga a Hokage sem hívhatott kislánynak, pedig hozzá képest én igencsak kis porbafingó voltam.
A következő rszben:
Huszonkettedik rész
Az örökség ereje. Tartsd féken a Tenganodat!
Naizen fellelkesült a fehér chakra hallatán. Én viszont tudtam, hogy mit beszélek. A Fény-stílushoz kell egy olyan alapvető dolog, ami most nem áll rendelkezésre: A fény. És erre úgy tűnik, Naizen is rájött, miutn két jutsut sem sikerült összehoznia.
A két Tengan párbaja. Kinek jobb a szeme?
Nincs hozzászólás.
