Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Huszadik rész
A találkozás
Sade még mindig azt próbálta feldolgozni, hogy Kakashi a legjobb barátom. Elég messze állt tőlem, de a Tengannal nem volt nehéz kivenni döbbent arckifejezését.
-Mire volt ez jó, Sade?-szólaltam meg.
-Olyan furcsán viselkedtél velem tegnap este...És látva, hogy Kakashival milyen jól megvoltál...csak biztosra akartam menni.
-Most már biztos vagy benne, hogy én és Kakashi csak barátok vagyunk?
Sade felemelte a fejét, és rám nézett. Így éjszaka a haja a szokásosnál sokkal feketébbnek, a szeme világítóbb kéknek tűnt. És ahogy nézett...valójában, ha belegondolok, nagyon félelmetes volt.
-Még nem teljesen-mondta. Elővett egy Kunait, és harcra készen megállt tőlem pár méterre-Szerintem le tudom ezt tesztelni magam is.
-Mire készülsz?-nyúltam én is egy tőrért.
-Emlékszel még, mit mondtam egy este?-most a hangja is nagyon furcsának hallatszott. Mintha nem is az ő hangja lett volna-Hogy meg akarok küzdeni majd veled. Most jött el ennek a küzdelemnek az ideje.
-Te meg miről beszélsz? És ki a fene vagy te?-villogott a vészjelzőm. A Tengan valami gyanúsat jelzett, és én is éreztem, hogy ez nem az a Sade, akit én eddig ismertem.
-Jól van-ahogy újra megszólalt, már valaki másnak a hangján szólalt meg. Ami a leghátborzongatóbb, hogy ezt a hangot már hallottam valahol-tudom, ez kicsit hirtelen jött, és elég bizarr...De az a helyzet, hogy Sade most nem ura önmagának. Most én uralom a testét, és ez ellen lehetetlen védekezni. Emlékszel t rám? Amikor megmentettelek?
"Igen! Ott hallottam a hangját, amikor Orochimaruval harcoltam."-jutott eszembe.
-Akkor...akkor te...Te vagy Naizen!
-Hoppá, a kis tájékozott! Most már gondolom, úgysincs mit rejtegetnem...
Sade megrázkódott, aztán összeesett. Még pont időben kaptam el, mielőtt földet ért volna. A tetőre pedig két árnyék érkezett. Az egyiknek fekete haja és világítóan kék szeme; míg a másiknak szőke haja volt, ugyanilyen szemekkel. Ők voltak. Az elveszett unokatestvéreim, Naizen és Hayato.
Óvatosan lefektettem Sadét, a Kunai-át mellé tettem, majd felálltam. Szembe fordultam a kuzinjaimmal, és szorosabban megfogtam a kezemben lévő tőrt.
-Mit akartok?-kérdeztem, közben előhívtam a Tengant.
-Egy egyszerű küzdelmet közted és köztem-felelte Naizen.
-De mire kellett ehhez Sade?
-Csak most irányítottam egy kicsit, hátha be tudlak csapni-azzal ő is előhívta a saját Tenganát. Neki a bal szemében volt.
-Legalább, mielőtt összecsapnánk, mondd el, hogyan csináltad.
-Nagyon könnyen. Ha már képes vagy használni a Rinen Kyokait, akkor egy magasabb szintre érve át tudod venni az irányítást az áldozat teste felett. Így mentettelek meg Orochimarutól is. Pár hete már követünk. De azt még nem tudom, mit kerestél te ott. Mi dolgod volt azzal a kígyóval?
-A Fényrasengant akarta. És a fehér chakrát.
-Ugye nem adtad a kezébe?
-Dehogy. Eszemben sem volt megtanítani rá. És az örökséget sem állt szándékomban megosztani vele.
-Helyes-bólintott Hayato.
-Mivel kidolgoztuk a Fény-stílust. te pedig a Fényrasengant, azt javaslom, egyiket se használjuk-mondta Naizen, miközben felkötötte az Avarrejteki fejpántját-Egyenrangú ninjákként küzdünk meg egymással. Ez egy...párbaj...
Elővett egy Kunait, és megállt a harci beállásban. Hayato hátrébb húzódott, és a tető széléről figyelt minket. Én is előrébb léptem, és egy Shurikent is a kezembe vettem. Úgy döntöttem, hogy taktikát változtatok, hiszen a gyors harcmodoromat már látta. Megpróbáltam a helyzetet az én javamra fordítani. "Igaz, hogy megmaradtak Geninnek, de attól még lehetnek olyan szinten is, mint egy Jounin. Sajnos én nem ismerem Naizen harci stílusát, de ő az enyémet igen. Ettől elég nagy hátránnyal indulok. A helyismeretemet fújhatom, mivel egy sima tetőn állunk. Ha Sade nem feküdne ott, kihasználnám, hogy elviszem őket máshová, ahol fölényben lehetnék. De nem hagyhatom csak úgy itt. a Fényrasenganra sem tudok támaszkodni, hiszen megegyeztünk, hogy nem használunk fehér chakrát. A Tenganra meg végképp nem építhetek, mivel Naizen sokkal jobban ismeri, mint én. Az egyetlen mód, hogy nyerjek az, ha taktikát váltok, és valami bravúrral meglepem. De könnyű azt mondani..."-miközben ezt végiggondoltam, észrevétlenül drótot kötöttem a Shurikenre-"Ez a Shuriken fogja eldömteni, hogy győztesen vagy vesztesen megyek el innen..."
Naizen ez idő alatt nem mozdult, ő is a saját stratégiáját tervezgette. Én pedig nagyon reméltem, hogy nem a gondolataimat fürkészi éppen.
Sade még mindig nem mozdult.
-Mi lesz vele?-intettem Sade felé a fejemmel.
-Csak pár percig marad ájult. Utána felébred. Kicsit lesokkolta a drágát, hogy a fejében matattam. Ne aggódj miatta, inkább a harcra koncentrálj!
Beláttam, hogy igaza van, és most inkább magam miatt kellene aggódnom. Volt is rá okom. "Az addig rendben van, hogy miként fogom befejezni a küzdelmet. De odáig el is kell jutni valahogy." És hogy azt hogyan csináljam, arról fogalmam sem volt...
A következő részben:
Huszonegyedik rész
A két Tengan párbaja. Kinek jobb a szeme?
Naizen felém lendült, de eltűnt és mögöttem jelent meg. A csapását kivédtem, de visszatámadni már nem volt időm, mert újra jött...
A nagy találkozás
Nincs hozzászólás.
