Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Második évad
Tizenkilencedik rész
A Sensei titkos viszonya? Ha harc, hát legyen harc!
Természetesen aznap éjjel sem tudtam aludni. Még mindig az Orochimarus eseten járt az agyam, és a beszélgetésen Kakashival és Nuadával. Azon is sokat gondolkoztam, amit mostanság tudtam meg a múltamról. "Adesame, Naizen, Hayato...Ennek a tetejébe még ott van a Chunin vizsga is. Eddig úgy terveztem, hogy én is vizsgáztatónak jelentkezem, de mivel a csapatom is részt vesz, ezért csak megfigyelő lehetek. Már megint. Ha ez nem lenne elég, még Sade féltékenykedéseit is el kell viselnem.... Holott se joga, se alapja nincs ahhoz, hogy így viselkedjen.
Ha tovább töröm a fejemet, teljesen ki fogok készülni."-döntöttem el végül. Felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. Rengeteg csillag volt az égen, de a Holdat keresve sem találhattam volna meg. Újhold lévén csak a csillagok, és az utcai lámpák világították be Avarejtek sötét éjszakáját. Néha fátyolfelhők úsztak el a nyitott ablak előtt, és enyhe szellő libbentette fel a függönyt. Nem tudom, meddig bámulhattam az éjszakába; de egyszer csak halk beszélgetésre lettem figyelmes, ami közvetlenül az ablakom elől jött.
Felálltam, és lenéztem az utcára. A ház pont eltakarta a lámpát, így csak két sötét alakot láttam az ablakom alatt ácsorogni. Gyorsan felöltöztem, és zajtalanul osontam végig az emeleti ablakpárkányokon. Aztán kicsit arrébb, de még árnyékban maradva hang nélkül ugrottam a földre. Elővettem egy Kunait, és közelebb lopakodtam az alakokhoz, hogy kihallgassam őket.
-Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?-kérdezte bizonytalanul az alacsonyabbik. A hangjából azonnal rájöttem, ki az.
-Persze. Naito már biztosan alszik, és nekem van egy gyanúm, amit be akarok igazolni-mondta a magasabb. Őt is felismertem.
-És, ha helytelen a sejtésed? Vagy lebukunk? Akkor aztán mindketten hatalmas bajban leszünk-érvelt a másik.
-Ha helytelen a sejtésem, akkor sem lesz semmi, legalább megtudom. Ha lebukunk, akkor meg majd én elviszem a balhét, és elmondjuk, hogy belerángattalak. Csak fogd ezt, és kezdd el bal oldalról!
-Biztos, hogy ez az egyetlen bejárat? Habár egy Jouninnak szinte bármi lehet bejárat...
-Csináld már!
A két látogatóm jó vastag festékréteggel vonta be az ajtó előtti területet; amit száradás közben meglocsoltak valamivel, így az jó ragadós lett.
-Ha valaki bejön, vagy kimegy, annak fehér lesz a talpa, és észrevesszük-nézte büszkén munkáját a magasabb.
-Jó, jó, de nem gondolod, hogy mások hamarabb észreveszik ezt a hatalmas fehérséget?
-Erre is gondoltam. Ez a másik festék olyan színű, mint a föld. Látod? Ha ezzel is lefestjük, akkor a kutya se veszi majd észre!
Miután végeztek, elmentek. Eltettem a Kunai-omat, és az ablakon át visszajutottam a házba. "Szóval ezen mesterkedsz...Na várj csak, majd én megmutatom neked, kivel húzol te újat."-gondoltam már az ágyban fekve.
Így aznap éjjel azért nem aludtam semmit, mert a visszavágót tervezgettem.
Másnap kora reggel az ablakon át mentem ki, és indultam el egyenesen Kakashi háza felé. A tervemhez az ő együttműködése feltétlenül szükséges.
Amikor odaértem, az ajtó előtti részt jó nagy ívben kikerülve kopogtam be.
-Fent vagy már, Kakashi?
Semmi...Vártam néhány percet, aztán megfordultam. Elég korán volt, nem csodálkoztam, hogy még alszik. Amint léptem egyet előre, kinyílt az ajtó. Ahogy hallottam, csak a fejét dugta ki, de amint meglátott, nyomban vissza is ment. Visszafordultam az ajtó felé, és az pár pillanat múlva ismét kinyílt.
Kakashi már lépett volna ki.
-Állj, ne mozdulj!-mondtam hirtelen. Ő fél lábbal a levegőben megdermedt, és valóban meg sem moccant.
-Mi ez az egész, Naito?-kérdezte még mozdulatlanul.
-Beszélnünk kell, de nem idekint az utcán, hanem valahol, ahol nincsenek kémek-sokatmondóan bal felé néztem, ahol az egyik tetőről egy távcső nézett vissza rám.
Kakashi is felpillantott a tetőre, és amint meglátott egy szőke fejet; mindent megértett, és behívott a házba. Gondosan elkerültük a nekünk szánt csapdát, és a szobában megbeszéltünk egy visszavágót.
Ezek után Naruto, Sasuke és Sakura Kakashit; Sade, Nat és Mia pedig engem követett egész nap. Mi Kakashival pedig kiválóan színészkedtünk. Szinte minden perben együtt voltunk, és a küldetéseinkről beszélgettünk. Aztán Kakashi is, és én is kaptunk egy-egy "B" besorolású megbízatást a falun kívül, így a Geninek nem jöhettek utánunk.
Összeültek a "klubhelységben" ami egyet jelentett a hármas csapat találkozópontjával. A tetőt meguntuk, de a közelben akartunk új találkahelyet keresni. Éppen ezért befészkeltük magunkat a tetőhöz tartozó házba, amit előttünk senki nem lakott. Kitakarítottuk, helyrepofoztuk, és birtokba vettük a helyet.
Most is ott gyülekeztek.
-Láttátok ezt?-dobta le magát Sade az egyik székre-És akkor nincs alapja a viselkedésemnek!
-Tuti, hogy van köztük valami-kontrázta Sakura.
Sasuke már egy székben ült, és komoly képet vágva hümmögött egyet.
-Vajon mennyi időbe telik, mire végeznek a küldetéssel?-gondolkozott hangosan Sasuke.
-Fogalmam sincs-válaszolt Nat.
-Mivel "B" osztályú a feladat, lehet, hogy napokig távol lesznek-tippelt Mia.
Mindenki leverten nyögött egyet, és azt kezdték találgatni, mikor érünk majd vissza.
Hinata és Tenten mindezt az ablakból figyelte úgy, hogy a többiek ne vegyék észre őket.
Estig ott maradtak, aztán ki-ki arra indult el, amerre a saját Senseie elhagyta Konohát. Hinata és Tenten persze felém indultak el, kicsit lemaradva Sadéék mögött.
Mindketten viszonylag gyorsan végeztünk a küldetéseinkkel, és már aznap éjjel hazaértünk. Ott vártam annál az útnál, ami kivezet a faluból.
Míg végül megláttam Hinatáékat az egyik bokornál, és odasiettem hozzájuk. Ők pedig mindent elmondtak, amit megtudtak.
-Köszi Hinata! Neked is Tenten!-mondtam, miközben kisétáltunk az útra-Akkor, amint Kakashi is végzett, jöhet a finálé.
Tenten és Hinata mosolyogva bólintott, majd elment. Alighogy kiértek a látómezőmből, befutott Kakashi.
-Na, végeztél?-mentem elé-Milyen volt a küldetés?
Ismét "belefeledkeztünk" a beszélgetésbe, é elmentünk leadni a megbízatásokat. Közben mindkettőnk gondolatai a hamarosan következő leleplezés körül jártak.
Amikor ezzel is végeztünk, ahogy megbeszéltük, kimentünk egy tetőre. A Geninek természetesen a sarkunkban voltak, és a szomszédos tetőkről figyeltek minket. Néztük a csillagokat, és sokat nevettünk.
-Nézd azt!-mondtam egyszer kicsit hangosabban, és az egyik olyan tetőre mutattam, ahol valaki megbújt.
A következő pillanatban fény világított rá Sadéra. Ő meglepetten állt fel, és hunyorított. Hinata és Tenten volt az, akik egy-egy pegazuson ülve felettünk, leleplezték őt.
-Mind gyertek elő, tudjuk, hogy itt vagytok!-parancsolt rájuk Kakashi.
A Geninek odaugrottak hozzánk, és Tsukikari meg Akihito is leszállt. Tenten ült Akihiton, a fekete ménen; Hinata pedig Tsukikarin, az ugyancsak fekete kancán. A színük miatt idéztem meg őket, hogy segítsenek, hisz tökéletesen beleolvadtak za éjszakába. Azután mindkét pegazus eltűnt.
-Mit leskelődtök ti utánunk?-kérdeztem csípőre tett kézzel.
-Már az elejétől fogva tudtuk, hogy van valami köztetek-vágott Sade durcás fejet.
-Igen, jól tudjátok, hogy van valami köztünk-válaszoltam-De azt is tudjátok, hogy ki ez a valami? Vagy csak azonnal a legkomolyabbra vagytok képesek gondolni?!
-Most ne hozzájuk intézd a szidást-szólalt meg Sade-Én vettem rá őket, engem szidj össze!
Naruto és Sakura is meg akart szólalni, de nem hagytam időt nekik.
-És te tudod?-léptem Sade elé.
-Hogyne tudnám, kristálytisztán láttuk a mai nap folyamán...És ebből valami komolyat lehetett leszűrni...
-Hát akkor tisztogasd meg egy kicsit azt a kristályt! Nekem Kakashi...talán a valaha volt legjobb barátom...
Mindenki akkorát nézett, hogy majd' kiestek a szemükön.
-Egyébként meg-tettem hozzá-,ha valóban csak te vagy a hibás, akkor talán csak nekünk kéne elbeszélgetnünk, Sade!
Így aztán Kakashi elvitte a többi Genint, én meg ott maradtam Sadéval a tetőn.
Attól még, hogy lelepleztük a kis csapatot, a festék az ajtó elől nem tűnt el. Kakashi viszont erre a legkevésbé sem gondolt, és egyenesen belesétált a fehér masszába.
Azt pedig, hogy mi hagyta el Kakashi száját mindez után, a képzelőerődre bízom...
A következő részben:
Huszadik rész
A nagy találkozás
(...)Sade felemelte a fejét, és rám nézett. Így éjszaka a haja a szokásosnál sokkal feketébbnek, a szeme világítóbb kéknek tűnt. És ahogy nézett...valójában, ha belegondolok, nagyon félelmetes volt.
-Még nem teljesen-mondta. Elővett egy Kunait, és harcra készen megállt, pár méterre tőlem.(...)
-Te meg miről beszélsz?(...)-villogott a vészjelzőm. A Tengan valami gyanúsat jelzett, és én is éreztem, hogy ez nem az a Sade, akit eddig ismertem.
A Sensei titkos viszonya? Ha harc, hát legyen harc!
Nincs hozzászólás.
