Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
A Kisjounin
Első fejezet
Az első küldetés
Éppen egy tetőn feküdtem, és a gondolataimba mélyedve vártam első Genin csapatom érkezését. "Hát igen, ők lesznek az én első Geninjeim. De nem is volt olyan rég, hogy én is csak egy frissen végzett ninjaként vártam a Senseiemet.
Mert nem mindig éltem én itt, Avarrejtekben. Az akadémiát persze itt végeztem el, Tenten, Lee és Neji osztálytársaként. Bár nem mintha sokat lógtunk volna együtt; azért őket említettem, mert ezt a csapatot talán többen ismerik. A híres Hyuuga Neji, ninjazseni miatt. Emlékszem, nem voltam mintadiák... Szinte minden balhéban és egyéb csínytevésben részt vettem. A tanulmányi eredményem átlagosnak számított, de kicsit azért jobbnak. Elvégeztem az akadémiát, megkaptam a fejpántot is, és attól a naptól fogva ninja lettem.
Engem is, mint minden más frissen végzettet, egy háromfős csapatba osztottak be. Mindhárman Geninek voltunk, a csapat negyedik tagja pedig egy Jounin, egy kettővel felettünk álló ninja. (Ninják rangjai: Genin-frissen végzett, a leggyengébb fokozat, Chunin-már egyel erősebb ninja, Jounin-a legmagasabb rang a ninják között) Aztán az egyik küldetésen minden megváltozott...
Egy egyszerű "C" besorolású küldetésre indultunk. Egy kalmárt kellett elkísérnünk a legközelebbi kikötőbe. Rablóktól és tolvajoktól tartott. A mi feladatunk abból állt, hogy épégben és hiánytalan áruval vigyük el őt. A Sensei is csak egy lazább kiruccanást említett nekünk. Arra azonban ő sem számított, hogy más falu ninjáinak is van dolga a kalmárral: eltörölni a föld színéről, nyomtalanul... A harcban a kalmár, a Sensei és a két csapattársam is meghalt. Fűninják támadtak ránk(Fűrejtekből jött ninják), 6 elit Jounin. Semmi esélyünk nem volt ellenük. Én valahogy túléltem, de messzire eltévedtem Avarrejtektől. Amikor felébredtem egy reggel, Haku arcát láttam magam előtt. Itt kezdődött az a szakasz, ami megváltoztatta az életemet. Haku egy ködrejteki Genin volt, akit Zabuza, egy ködrejteki Jounin fogadott be. Attól kezdve az ő tanítványa lettem én is. Így kerültem át Ködrejtekbe. Néhány hónapot töltöttem ott, közben Zabuza Sensei rájött, hogy sajátos technikám van. Valamennyire hasonlított a Juuken stílusra, de mégsem egyezett meg vele teljesen. Az én módszerem javarészt a Helycsere-jutsura épült. (A Helycsere-jutsu egy olyan fogás, ahol kicseréled magadat egy másik tárgyra, így te nem sebesülsz meg) Zabuza Sensei látta meg bennem a tehetséget, és a saját stílusom szerint edzett velem. Ennek az egyedi edzésnek az eredménye egy teljesen egyedi technika lett az eredménye. Fényrobbanás-jutsu vagy Fényrasengan. Mindenki úgy hívja, ahogy jól esik. (Erről későb még írok) De, mint az életemben oly sok minden, ez sem tartott örökké. Ismét egy küldetésen vesztettem el őket, és többé soha nem találkoztam velük. Különösen Haku hiányzott, vele nagyon jó barátok voltunk.
Ezek után valahogy ismét Avarrejtek közelében kötöttem ki, pont a Chunin-vizsga előtt két nappal. Zabuza Sensei úgy tervezte, hogy a küldetés után beajánl engem a vizsgára. Egy fa alatt telepedtem le, és onnan figyeltem, ahogy sorra érkeznek a különböző falvakból származó Geninek. Egyik nap, amikor sétáltam, találtam egy emlékművet, amit a harcban elesetteknek állítottak. Tele volt nevekkel.Találtam rajta egy ismerős nevet. A régi Senseiem nevét. Elálldogálltam ott egy darabig, míg végül már nem álltam egyedül. Hatake Kakashi, az avarrejteki Jounin másolóninja csatlakozott hozzám. Egy ideig nem beszélt, csak állt ott szótlanul.
-Van itt olyan név, ami mond valamit egy ködrejteki Genin számára?-szólalt meg végül.
Ekkor jutott eszembe, hogy még rajtam van a ködrejteki fejpánt. Gyorsan lekaptam magamról, és feltettem helyette az avarrejtekit. Kakashi nagyot nézett, de végül csak ennyit mondott:
-Velem kellene jönnöd a Hokagéhoz.
Tudni illik a Hokage a város feje, és egyben legerősebb shinobija. ( a shinobi is ninja, csak másképp mondva)
Így hát a Hokage visszafogadott a faluba, és indított a Chunin-vizsgán. Nem hiába bízott bennem, hiszen meg is szereztem a Chinin rangot. Onnantól kezdve sima liba volt felfejlődnöm Jounin szintre; így most, egy évvel azután, hogy Geninként kijöttem az akadémiáról; Jounin vagyok. Én lettem a Kisjounin.
Hopsz, erről jut eszembe! Hol a csapatom? Már itt kellene lenniük."
Felültem az álmodozásból, és visszaráztam magamat a jelenbe, a tetőre. A tető peremén, pár virágláda szélén ült három, fejpántot viselő gyerek. Gyerek...hát nagyjából velem egyidősek lehettek, talán kicsit fiatalabbak. Úgy néztek ki, mint akik várnak valamire...vagy valakire.
"Biztos rám...Bár nem hinném, hogy rám számítanak Senseiként..."
-Sziasztok!-álltam fel-Ti vagytok a 3-as Genin csapat?
-Igen, mi vagyunk-válaszolt a csapat egyetlen lány tagja-Épp a Senseire várunk.
A többiek helyeslően bólogattak.
-Hallottuk, hogy Kakashi késni szokott, de úgy tudom, nem őt osztották be mellénk-szólalt meg unottan a bal oldalt ülő fiú. Ő valamivel idősebbnek tűnt, mint a többiek.
-De biztos nincs olyan szerencsénk-hadart a jobb oldali fiú-, hogy maga legyen a Senseiünk!
Erre a magázásra nem csak én, hanem a csapat másik két tagja is igencsak meglepődött.
-Miért...magázod?-kérdezte értetlenül a lány.
-Hát ti nem is ismeritek? Ő itt maga Naito Hateshi, aki Ködrejtekben is szolgált Geninként, és fél évvel az akadémia után, 15 évesen vált Jouninná. A Kisjounin személyesen...Elképesztő, ő a példaképem! A fél falu ismeri, ti hogyhogy nem???
-Ööö... Nem is tudtam, hogy ilyen nagy hírem van... De letértünk a témáról, szóval ti vagytok a hármas csapat. Mától a negyedik én leszek. Velem fogtok edzeni.
Mindenkinek földig esett az álla, és meg sem tudtak szólalni.
-Mutatkozzatok be, és meséljetek magatokról egy kicsit! Engem már elég jól bemutattak.
A "rajongóm" hevesen jelentkezni kezdett, majd' leugrott a virágládáról.
-Halljuk-szólítottam fel.
-Natane Amero vagyok, de nektek csak Nat. Szeretek új dolgokat tanulni, és utálom, ha leszólnak miatta. Az életcélom, hogy olyan jó shinobi legyek, mint ön, sensei!
-Jó, akkor egy dolgot tisztázzunk: Mindenki TEGEZ engem! Nincs magázás, oké?!
-Rendben!-bólogatott lelkesen Nat.
-Te következel-néztem a lányra.
-Én Mia Neruma vagyok, szeretem...az állatokat, a virágokat, szeretek olvasni; nem szeretem a túl nagyképű embereket és a rossz könyveket. Az életcélom...hogy végre kibékítsem Inot és Sakurát.
-Hohóóó! Az nehéz lesz, ugye tudod?-nevettem.
Tudom-mosolygott Mia.
-Most te jössz, már csak te maradtál.
-A nevem Sadayoshi Drakoge, nektek Sade. Szeretem a nyugodt, csendes helyeket, és ki nem állhatom, ha sürgetnek. Az életcélom...Hm...ezen még nem gondolkoztam...
-Jólvan. Ha majd eszedbe jut, szólj!
-Rendben.
-Na, ezzel meg is volnánk-fordultam meg-Irány az első küldetés!
-Máris küldetésre megyünk?! JE!!!-pattant fel Nat. Lelkesen, ökölbe szorított kézzel lépett utánam.
"Mi van ezzel? Teljesen bepörgött..."-gondoltam mosolyogva.
Lassan Mia és Sade is felállt, és együtt ugrottunk át a melletnünk lévő tetőre. Tetőről tetőre ugrálva haladtunk.
-Akkor irány az első küldetés színtere...
-Jee! A Kisjounin a Senseiem!-üvöltött közbe Nat.
-...az Ichiraku-rámenstand!
A Geninek meglepetésükben megálltak az egyik tetőn. Nat pofára, Mis és Sade pedig talpra érkezve. Én csak a következő tető közepénél vettem ezt észre, és álltam meg.
-Na, mi van, nem jöttök?-fordultam feléjük.
-Küldetés a rámenstandon?-húzta fel Mia Nat-et a földről-Miféle küldetés ez?
Elmosolyodtam, és odaugrottam a csapatomhoz.
-Az első küldetés egy közös ebéd a rámenstandon. Üres hassal lehetetlen edzeni. A pénz miatt ne aggódjatok! A vendégeim vagytok!
Azzal elindultam tovább, az Ichiraku-rámenstand felé. A csapat pedig követett.
Az első küldetés
Nincs hozzászólás.
