Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Tizennyolcadik fejezet
Az ikrek teljes története. A morcos Naito.
-Miután a tieid kitagadták, az én szüleim befogadták a fiúkat-kezdte Nuada-Tudták, kik ők. Én akkor még meg sem születtem. Apám Naizen hátára tett két tollat a szárnyából, és a chakrájával rögzítette oda; anyám pedig Hayatoval tette meg ugyanezt. Így az ikrek...pegazusokká váltak.De ők nem teljesen pegazusok. Fel tudják venni az emberi alakjukat is. Ezek után a szüleim magukhoz vették őket. Aztán...apám...odaadta a fél Tenganát Naizennek. Így, amikor megszülettem, apám már csak fél szemmel láthatott engem. Amikor nagyobb lettem, a szüleim mindent elmondtak. És addigra Naizen és Hayato is nagyon jól bánt az adottságukkal. Anyám...oda akarta adni az egyik Tenganát Hayatonak...de megakadályoztam. És egymagam legyőztem mindkettőjüket.
Nade mielőtt mást gondolnál, nem azért akadályoztam meg anyámat, hogy magamnak megtartsam a Tengan erejét.Egyszerűen csak nem bírtam volna elviselni a látványt, hogy anyám is félszemű...Épp elég lesújtó volt apámat ilyennek látni. Ezek után az ikrek elhagyták a családunkat, és megesküdtek; hogy egy napon, olyan erősen, mint én, még visszatérnek. És legyőznek engem. Olyan bosszúféle, ha lehet ennek nevezni. De egészen eddig nem mutatkoztak.
Évek óta a veled való harc az első jel, amit magukról adtak.
-És... ők milyen stílussal harcolnak?-kérdeztem.
-Naizen és Hayato együtt kidolgoztak egy csomó új jutsut a fehér chakrájukkal, és ezzel létrehozták a Fény-stílust, amit csak ők ismernek. Az a technika, amiről beszéltél, a Katsubousha Kagami, vagyis Tükörfény jutsu volt. Az egyik legjobb, általuk kifejlesztett ninjutsu. Visszaver mindent. Semmi sem hatolhat át rajta, még a szemre ható Genjutsuk sem. De a te Fényrasenganodat...tudomásom szerint nem képesek megcsinálni. Lehet, hogy valahogyan értesültek a létezéséről, és azt szeretnék megszerezni.
-Úgy beszélsz róluk, mintha félnem kéne tőlük. Mint a gonoszoktól...
-Akárhogy is, számomra valamilyen szinten mindig azok lesznek. Fogalmam sincs, hogy kell-e félned tőlük. De kérlek, légy nagyon óvatos! Sose tudhatod...
-Jólvan. Vigyázok majd velük-ígértem-De, hogyhogy neked két Tenganod van, ha közben...
Megérintettem az arcomat a Tengan szemem alatt.
-Az én Tenganom fejlettebb, mint a szüleimé volt. Ez a Tengan második generációja már, így sokkal több dologra is képes, mint ahogy arra sokan számítanának.
-Értem. Mielőtt elmennél...Ha netán pegazus képében találkozom Naizennel vagy Hayatoval, hogy néznek ki?
-Naizen fekete pegazus, kék szemekkel, a bal szeme Tengan. Hayatonak ugyancsak kék szemei vannak, de azok, mint mondtam, nem Tenganok. Ő barna-fehér tarka, vajsárga sörénnyel és farokkal. Érdekes nem? Még egy olyan színű pegazus, mint Hayato, nincs.
-Emberként?
-Naizen akár az ikertestvéred is lehetne-fordult Nuada Sadéhoz-Fekete haj, jégkék szemek...Pont így néz ki, talán egy kicsit alacsonyabb vagy nála. Hayato ellenben elég magas, és szőke. De neki is kék szemei vannak, csak sötétebbek.
-Köszönöm, hogy eljöttél Nuada-hajoltam meg előtte. Sade gyorsan utánam hajolt.
Nuada komoly tekintettel bólintott, becsukta a szemét, és újra vett egy nagy levegőt. Széttárta hatalmas szárnyait, felágaskodott, nyerített egyet, majd eltűnt.
Sade felállt, és mellém lépett.
"Tehát mégsem én vagyok az első ember, aki birtokolja a Tengant, és még él...."-gondoltam. Sade nem szólalt meg, csak azt a helyet figyelte, ahol nemrég még a pegazus állt.
-Csak azt ne mondd, hogy Nuadára is féltékeny vagy...-fordultam el tőle.
-Bolond lennék, ha az lennék-fordult utánam-Naito...
-Most hagyj...-mondtam-Túl sok minden van a fejemben... Inkább hazamegyek, és egyszer végre kialszom magam.
Megfordultam, és elindultam haza.
-Naito-szólt utánam Sade.
Megálltam, és félig hátrafordulva, a vállam fölött néztem vissza rá.
-Kérlek várj egy kicsit...
-Mire?
-Beszélnünk kellene.
-Majd holnap beszélünk, jó? Belefáradtam a mai napba. És végre pihenni szeretnék. Remélem megértesz.
Azzal elmentem. Sade ott maradt egyedül, és egy olyan dolgon törte a fejét, amit röviden csak "őrültségnek" hívunk.
Ezzel vége lett az első évadnak (betelt a kézirattal az első spirálfüzet), és innentől már második évad lesz :)
A következő részben:
Tizenkilencedik rész: A Sensei titkos viszonya? Ha harc, hát legyen harc!
Természetesen aznap éjjel sem tudtam aludni. Még mindig az Orochimarus eseten járt az agyam, és a beszélgetésen Kakashival, és Nuadával. Azon is sokat gondolkoztam, amit mostanság tudtam meg a múltamról. "Adesame, Naizen, Hayato...Ennek a tetejébe még ott van a Chunin vizsga is. Eddig úgy terveztem, hogy én is vizsgáztatónak jelentkezem, de mivel a csapatom részt vesz, ezért csak megfigyelő lehetek. Már megint.(...)Ha tovább töröm a fejemet, teljesen ki fogok készülni."-döntöttem el végül. Felültem az ágyban és kinéztem az ablakon. Rengeteg csillag volt az égen, de a Holdat keresve sem találhattam volna. Újhold lévén csak a csillagok, és az utcai lámpák fénye világította be Avarrejtek sötét éjszakáját.(...)
Gyorsan felöltöztem, és hangtalanul osontam végig az emeleti ablakpárkányokon. Aztán, kicsit arrébb, de még árnyékban maradva hang nélkül ugrottam a földre. Elővettem egy Kunait, és odalopakodtam az ablakhoz, hogy kihallgassam őket...
Az ikrek teljes története. A morcos Naito.
Nincs hozzászólás.
