Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Tizenhetedik fejezet
A találkozó
Újra ott álltam a sírok között, és a naplementét nézve gondolkoztam a mai napon. Annyira elmélyültem magamban, hogy észre sem vettem, amint valaki mellém lép.
-Naito-szólalt meg.
Úgy megijedtem; hogy villámgyorsan hátraugrottam, és előkaptam egy Shurikent, amit az alak felé hajítottam. Ő is megijedt, és egy Kunai-al gyorsan elhárította a támadásomat.
-Jaj nekem!-ismertem fel-Te vagy az, Kakashi?
-Mi ütött beléd?
-Semmi, bocsánat. Nem figyeltem fel rád...
-Érdekes, a múltkor azt mondtad, hogy még egy Genin is kiszúrta volna az árnyékomat.
-Igen, tudom...Csak gondolkoztam, hogy...hogyan is kezdjek hozzá...
-Csak nem kiderült, hogy én vagyok az apád?-poénkodott a múltkori megjegyzésemen. A tőle megszokott, ártatlan fejjel nézett, amitől rögtön nevethetnékem támadt.
-Nem...Dehogy is. Ennél sokkal komolyabb dologról van szó-figuráztam ki most én őt.
A nagy nevetés közepette nem vettük észre, hogy társaságunk van. Sade figyelt minket a bokrok közül, nem éppen jó hangulatban.
-Szóval, miért is hívtál ide?
-Lenne egy kérdésem. Tudom, hogy te nem ismered annyira a fehér chakrát, sem a Tengant; de gondoltam, előbb tőled kérdezem meg. Hátha több konkrétumot tudok majd mondani Nuadának.
-Mi lenne az?-komolyodott el Kakashi is.
-Amikor ma reggel Orochimaruval találkoztam, küzdöttünk is. Egy kicsit...
-Ugye nincs köze az átokbilloghoz? (az átokbillog egy olyan "jel" amelyet Orochimaru a tanítványinak vagy azoknak ad, akiket Hangrejtekbe, a saját rejtekfalujába akar vinni. Az átokbillog felerősíti a viselőjét, de egy bizonyos használati szint és idő után már mellékhatások is jelentkeznek.)
-Nincs. Egyszer elvétettem az ugrást, és egy tűzgolyó elé kerültem. Akkor...mintha valaki benne lett volna a fejemben. És egy furcsa jutsut használt a fehér chakrámmal, meg...valami Fény-stílust említett. Létezik ilyesmi?
Kakashi elgondolkozott, aztán hosszas csend után végre megszólalt.
-Tudod, te eddig abban a hitben éltél, hogy a szüleid voltak az első és egyetlen Hateshik.
-Igen.
-De ez nem így van.
Sade közelebb próbált húzódni, hogy hallja is, miről beszélgetünk. Felmászott egy fára, és kiaraszolt hason kúszva az ág végére, hogy biztos ne vegyük észre.
-Édesanyádnak volt egy testvére...pontosabban egy nővére. Adsame az ő és az apád fia. De a keresztanyádnak...már ha annak lehet nevezni, még három másik gyereke is volt Adesamén kívül. Nekik is éppúgy megadatott a fehér chakra, mint anyádnak vagy neked.
-Igen. És, mi van a többi gyerekkel?-sürgettem.
-Még két fia és egy lánya volt, mind fehér chakrával születtek. A két fiú, Naizen és Hayato nem bánt olyan ügyesen az adottságukkal, mint a lány: Kedira.
-Kicsoda?-döbbentem meg.
-Kedira Asuda. Ez felvett név, valójában ő is Hateshi. Miért?
-Az anyját pedig...Tera Asudának hívják?
-Honnan tudod te ezt?
Képek villantak át az agyamon arról a küldetésről, ahol a kopmosztot kellett válogatnunk, még jó pár nappal ezelőtt.
-Náluk voltunk egy "D" osztályú küldetésen....Te jó ég...
-Szóval Kedira hatalmas tehetség volt, de mire az akadémiára beiratkozott, valamiért ez a tehetség eltűnt. Addigra már sajnos késő volt. Mint mondta, Naizen és Hayato nem jeleskedett a chakra-kontroll terén. És ne kérdezd, miért és hogyan, de kitagadták őket a családból. Fogalmam sincs, hogy jutott be a fejedbe...de ha... valóban a fehér chakrádat használta, akkor biztos lehetsz benne, hogy közülük volt valaki. Naizen vagy Hayato.
Egy kicsit eltöprengtem a dolgon. "Szóval az eltitkolt unokatestvéreim..."
-Köszönöm Kakashi, sokat segítettél.
-Szivesen. Hasonló dolgokkal bármikor megkereshetsz. Hiszen, bár már Jounin vagy, de még gyerek. Ezt sose felejtsd el...
Azzal elment. abban a pillanatban Sade ugrott le mellém fáról.
-Szóval Kakashival volt találkozód...-szólalt meg.
-Igen. Ezt meg kellett tudnom, mielőtt Nuada elé álltam volna a kérdéssel. Legalább kielégült a kíváncsiságod, te famászó?
-Nem tetszett, ahogy kezdted ezt a beszélgetést...
-Konkrétabban? Az a bajod, hogy poénkodtam az egyik Jounintársammal, aki nem mellesleg nagyon jó barátom is?
-Hm...Barátod...?
-Jaj, ne gyere már ezzel a dumával Sade! Hogy lehetsz pont Kakashira féltékeny, te állat?! egy tízessel idősebb nálam! Különben is, mi alapján vagy te bárkire is féltékeny?!
-De hát...-lepődött meg Sade-azt hittem, hogy...
-Most hagyj...ha nem akarod, hogy kiabáljak veled. A mostani idegállapotomban bármi kitelik tőlem.
Belekezdtem az idézésbe, és Sade is elhallgatott. Megjelent Nuada. Mint mindig, most is fenségesen és tökéletesen nézett ki. Bár a naplemente vörös színekkel ragyogta be a pegazust, a sörénye, a szárnyai és a farka is kéken világított.
Nyújtózott egyet, mint aki most ébredt fel, majd lassan kinyitotta a szemeit. Nyugodtan körbenézett, aztán rámemelte azúrkék tekintetét.
-Nen látok veszélyt-mondta-Mi az a fontos dolog, ami miatt idehívtál?
Sadénak elállt a lélegzete. Még nem látta Nuadát ilyen közelről...ilyen fenségesnek... ilyen erősnek...A pegazus szépsége teljesen elvarázsolta, és meg sem tudott nyikkanni, amikor az ránézett. Amint észbe kapott, gyorsan meghajolt a csodás lény előtt.
Nuada visszafordult hozzám. Rendes nagyfőnök volt, akivel lehetett akár hülyülni is, de a tiszteletet azért elvárta.
-Tudsz valami...Naizenről és Hayatoról?-kérdeztem félve.
-Hogy jutott ez eszedbe?-döbbent meg Nuada-Egyáltalán honnan tudsz te róluk?
Gyorsan vázoltam neki a mai napomat, ezután újra rákérdeztem. Sade persze még mindig nem jutott szóhoz. Ha Nuada jelenléte nem lett volna elég, most még azt is részletesen megtudta, mi történt velem. Ez egy apró, alig észrevehető változást hozott a viselkedésébe, ami talán félelemre és kétkedésre hasonlított leginkább. Most azonban nem ezzel foglalkoztam.
Nuada felemelte a fejét, és a naplementébe meredt, miközben emlékek rohanták le. A szél belekapott a sörényébe, és az zászlóként lobogott mögötte.
-Igen...hogyne tudnék...-becsukta a szemeit és nagy levegőt vett, hogy elkezdhesse a történetét.
A következő részben:
Tizennyolcadik fejezet: Az ikrek teljes története. A morcos Naito.
-Miután a tieid kitagadták, az én szüleim befogadták a fiúkat-kezdte Nuada-Tudták, kik ők.(...)Naizen és Hayato kifejlesztett egy csomó új jutsut a fehér chakrájukkal, és ezzel létrehozták a Fény-stílust, amit eddig csak ők ismernek.(...) De a Fényrasenganodat... tudomásom szerint nem képesek megcsinálni. Lehet, hogy valahogyan értesültek a létezéséről, és most azt próbálják megszerezni.
-Úgy beszélsz róluk, mintha félnem kéne tőlük. Mint a gonoszoktól...
-(...)Fogalmam sincs, hogy kell-e félned tőlük. De kérlek, légy nagyon óvatos! Sose tudhatod...
A találkozó
Nincs hozzászólás.
