Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Tizenhatodik fejezet
Újabb kérdőjelek
A tisztás felé haladva egyre nőtt bennem a félelem és a bizonytalanság. Bár három ninjavadász jött velem, még mindig nem tudtam, mit fogok tenni. Eszemben sem volt megtanítani Orochimarunak a Fényrasengant, csak a vele való küzdelem érdekelt. Gondosan kidolgoztam egy tervet, amit követve talán képes leszek legyőzni.
"Csak váljon be!"-imádkoztam magamban. A tisztáshoz vezető ösvény végén csináltam magamról egy árnyékklónt, és azt küldtem be, hogy találkozzon Orochimaruval. Számítottam rá, hogy ott lesz Kabuto is, és pár hangrejteki ninja. Mi pedig megálltunk az erdőben, és figyeltünk.
A klón Orochimaru elé sétált, és közvetlen előtte megállt. Érdekes módon csak ők ketten álltak ott. "Tehát a többiek valahol az erőben vannak..."-következtettem.
-Nagyon figyeljenek oda-figyelmeztettem a kísérőimet-Itt vannak valahol...
A Jouninok bólintottak, és maguk mögé kezdtek figyelni.
-Hát mégis eljöttél-mosolyodott el Ororchimaru-Csak azt nem, hogy miért nem te állsz itt előttem.
-Én vagyok. Talán valami problémád van?-válaszolt magabiztosan a klónom.
-Dehogy. Csak a híres Kisjounint valamivel bátrabbnak képzeltem, semmint, hogy ócska trükkökkel próbáljon átverni.
-Nem átverés, megnyugodhatsz. Szóval mondd el, miért hívtál ide most!
-Hát azért, hogy megtanítsd a jutsud. Nem emlékszel a legutóbbi beszélgetésünkre?
-Hogy ne emlékeznék.
-Bár jobb szeretném a valódi Naitotól elsajátítani.
-Én vagyok az igazi.
"Ez az! Csak határozottan!"
Közben az ANBU Jouninok észrevettek valamit, és nekem is szóltak. Ahogy sejtettem, nem kellet sok idő, hogy ránk találjanak. Négy hangrejteki ninja jött felénk, Kabutoval az élen.
-Őket bízza csak ránk!-mondta az egyik Jounin-Maga figyeljen csak Orochimarura!
Bólintottam, és visszafordultam a tisztás felé. Orochimaru egy Kunait hajított a klón felé, de az félreugrott.
-Ha végzel velem, hogy tanítom meg neked a jutsut?-ugrott el a másik én egy újabb támadás elől.
-Legyen vége ennek a játszadozásnak! Bújj elő Naito!
-Nahát, csak nem felidegesítettelek?-húzta tovább a klón.
-Engem nehéz kihozni a sodromból, de ha átvernek, azt nem tűröm!
Végül az egyik Shurikenje eltalálta, és a klónom szertefoszlott. De már ott is voltam mögötte, mintha csak egy helycsere jutsu lett volna.
Elkezdtem minden irányból támadni. Nem sokat értem vele. Könnyen védte a csapásaimat. Hátrált két lépést, hogy ne tudjam a következővel eltalálni. Megálltam vele szemben, és most én mosolyogtam gonoszan.
Orochimaru eltűnődött egy pillanatig, hogy minek örülhetek. Már nem tudott szabadulni a csapdámból, amibe belehátrált. Chakrafonalak ragadták meg a lábát, és nem engedték el.
-Ehhez a csapdához nagyon magas szintű chakra-kontroll kell-mondta.
-Mit gondolsz, miért tudom használni a Tengant és a jutsumat? Amit most meg is mutatok neked...
Orochimaru ördögien felnevetett.
-Valóban azt hitted, hogy képes vagy legyőzni? Ahhoz te még nagyon kevés vagy...Shinobi idézés!
A mellette megjelenő kígyó rám támadt, és Orochimaru belefogott egy jutsuba. Elugrottam a kígyó elől, egyenesen bele a tűzgolyó-jutsuba.
Lepergett előttem az életem, és arra gondoltam, most végem. A fehér chakra kicsúszott az irányításom alól, és előhívta a Tengant. Mintha a chakra saját akarattal rendelkezett volna. Úgy irányított, mint egy bábot, és kézjeleket formált velem. Mindezt egy másodperc tört része alatt. Úgy éreztem, mintha nem lennék egyedül a fejemben. És akkor megszólalt egy furcsa hang a gondolataimban.
"Fény stílus, Tükörfény-jutsu!"
A fehér chakra falként tornyosult előttem, és mint egy tükör, visszaverte a tűzgolyót. A fényló pajzs ezután eltűnt, valaki vagy valami megszüntette. Mivel a normál chakrámat sem uraltam már, Orochimaru kiszabadult a csapdámból, és elugrott a felé száguldó tűz elől.
-Mi a fene lehetett ez?-képedt el.
"Hé, ez meg mi volt?"-kérdeztem magamban.
"-Hosszú lenne ezt elmagyarázni-válaszolt az előbbi hang-, szóval ezt később! Te koncentrálj a normál chakrádra, a fehéret meg bízd rám!"
-"Rendben van!"
De mire újra Orochimarura figyeltem volna, neki már hűlt helye volt.
-Hát ez meg hová lett?
Választ azonban nem kaptam. A három Jounin kijött az erdőből, és elmondta, hogy az ellenfelek kérdés nélkül elmenekültek pár perccel ezelőtt.
Így hát visszamentünk a faluba, hogy elmeséljük a történteket a Hokagénak. Mindenki nagyon aggódott miattunk. Elcsendesedtek az események, és a Geninjeimet elhívtam a rámenstandra, hogy beszélgessünk egyet.
"Vajon ki lehetett a fejemben? És mi volt az a jutsu? És az a stílus...Fény stílus? Olyan mióta létezik? Ha még egyszer itt lenne a fejemben, akkor..."
-Köztünk vagy még, Naito?-rántott ki Nat a gondolataim közül-Figyelsz még te ránk egyáltalán?
-Hát persze...hogyne...Mmm...Mit is mondtál az előbb?
-Mi van ma veled Sensei?-aggodalmaskodott Mia-Olyan meggyötörtnek tűnsz.
-Most őszintén, te nem borulnál ki, ha találkozná Orochimaruval?
-Rendesek vagytok, hogy így figyeltek rám. De tényleg-intettem csendre Natet-Azonban tudnotok kell, hogy szólok majd, ha baj van.
Sade rosszallóan nézett rám. Nyilván a legutóbbi esetre gondolt. Én is rosszallóan néztem rá, hogy most az egyszer kíméljen meg a napi prédikációtól. Egyébként is megegyeztünk, hogy jobb, ha arról az estéről nem beszélünk senkinek.
Visszafordultam a többiekhez.
-Szóval, miről is beszélgettetek, mialatt én elmerengtem?
-Épp arról, milyen jól haladunk az edzéssel-világosított fel Nat.
-Ha minden jól megy, indulhatunk akár a Chunin vizsgán is!lelkesedett fel Mia.
-Azzal szerintem várnotok kéne egy évet. Nem vagytok még felkészülve rá.
-Miért nem mondasz soha semmit a vizsgafeladatokról? Folyton csak azt mondogatod, hogy nem vagyunk felkészülve rá, de azt közben meg sem mondod, mire-huppant vissza lelombozva Mia a székbe.
-Ne aggódj, elég, ha én tudom, mi vár ott rátok...
-Ez meg az örök válasz, ha kiborulunk...-csatlakozott Nat a hisztihez.
Annyiszor történt már meg ez, hogy kezdtem megunni, és elveszíteni a türelmemet. Egy nagy levegővel sikerült lehiggadnom, és eszembe jutott, hogy reagálhatnék erre a legjobban.
-Jól van! Ha ennyire szeretnétek, hát tessék! Két hét van a vizsgáig, lehet elkezdeni felkészülni! Ugyanis holnap be foglak ajánlani titeket a Chunin vizsgára. Már ma este kezdjetek el lélekben előkészülni! És most hagylak is titeket megemészteni a hírt. Nekem találkozóm van. Sziasztok!
Kimentem az utcára, és célba vettem a kiugrót, amin Zabuza Sensei és Haku sírja volt.
-Találkozója?-csodálkoztak el egyszerre a csapat tagjai.
A következő részben:
17. A találkozó
Újra ott álltam a sírok között, és a naplementét nézve gondolkoztam a mai napon. Annyira elmélyültem magamban, hogy nem vettem észre, amint valaki mellém lép(...)
Úgy megijedtem, hogy villámgyorsan hátraugrottam és előkaptam egy Shurikent, amit az alak felé hajítottam. Ő is megijedt, és egy Kunai-al gyorsan elhárította a támadásomat.
Újabb kérdőjelek
Nincs hozzászólás.
