Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Kilencedik fejezet
Adesame verziója. Mi is történt valójában?
A fehér chakra feszíteni kezdte a csapdát, ám szinte semmit nem ért. Pár repedést sikerült okoznom rajta, de azok amint megjelentek, be is forradtak.
Adesame kuncogott. Olyan gonosz, beképzelt kuncogással, amilyennel Orochimaru szokott.
-Kár erőlködnöd. Nem leszek olyan bolond, hogy hagyjalak kiszabadulni. Ne aggódj, én is tökéletesen ismerem a vérörökséget. Amely csak nekünk adatott meg... Nem hagytam, hogy más is a birtokában legyen ennek a hatalomnak; bár nem szándékosan, de így se volt rossz. Hiszen akkor és ott nem emiatt végeztem a szüleiddel. Nem is azért, mert az apám tíz éves koromban cserben hagyott. Akkor is a mester küldött.
-Tessék?-kaptam fel a fejemet.
-Bizony-mosolyodott el Adesame- Orochimaru mester megkért, hogy vigyelek el hozzá. De a szüleid útban voltak. Megpróbáltak megállítani.
-Ne merj közelebb jönni-fenyegette meg édesapám Adesamét- Még egy lépés, és halott vagy Adesame!
-Ugyan már, Anekatsu...Meg sem látogathatom a hugicámat?
-Mit akarnál tőle egy ilyen késői órán. Meg egyébként is, mondtam már, hogy itthon sincs!
-Akkor miért véded a szobáját?-lépett beljebb Adesame.
Már repült is felé egy Shuriken, de lepattant a Kunai-áról.
-Ejnye, csak nem megölnéd a saját fiadat, Anekatsu?
-Ha kell, megteszem! Különben is, már...már nem vagy a fiam...
-Biztos vagy te benne? Elvégre ugyanaz a fehér chakra áramlik a testünkben. Ugyanaz az örökség... Ez a bizonyíték arra, hogy a fiad vagyok.
Adesame tett még egy lépést befelé, és két újabb Shuriken landolt előtte.
-Ez csak figyelmeztetés. Tűnj el, mielőtt még komolyra fordul a dolog! Tudod, hogy nem győzhetsz le!
-Ó, ugyan hogy ne tudnálak? Apám...
-Akkor és ott nem az volt a célom-lépett felém Adesame-,hogy gyilkoljak.
-Akkor miért tetted?-rántottam meg az egyik karom.
"Ez így nem lesz jó...Ki kell találnom valamit...de gyorsan!"
-Mert útban voltak. Csak zavartak.
-Tsukikari, mi az, ami a Senseit fogva tartja?-kérdezte Mia.
-Adesame agyagcsapdája-válaszolt a pegazus-Elszívja Naito chakráját, és Adesaméba vezeti át. Ezért nem képes kitörni.
-Van esélye Naitonak?-fordult feléjük Sade.
-Ha van is, nem valami sok-szólalt meg Caroline-Abból a csapdából pusztán fizikai erővel lehetetlen kiszabadulni. A chakrát meg ugye elszívja. Naitonak nagyon kevés esélye van győzni...
-Én bízom benne-mondta Tsukikari-Nem fogja feladni. És amíg nem adja fel a harcot, addig még van esélye nyerni. Csak ne pont most hagyja el az akarat ereje...
"Hajrá! Számítunk rád...Naito..."-gondolta Caroline.
-Az egyetlen dolog, ami miatt a szüleid aznap este meghaltak-folytatta Adesame- a csökönyösségük volt.
-Ez nem igaz...-mondtam összeszorított foggal.
-Ha engedtek volna nekem, akár még mindig életben lehetnének.
-Ez nem igaz!-üvöltöttem.
-Miért vagy benne oly' biztos?
-Az egész Orochimaru műve! Ha te nem ölöd meg őket, akkor majd ő megtette volna!
-Ugyan már...Orochimaru mesternek csak rád volt szüksége. És a fehér chakrádra. Többre nem.
A csapda lassan elkezdett összepréselni. Már alig kaptam levegőt.
-Na de elég a sztorizgatásból!-egyenesedett fel Adesame- Nem azért vagyok itt, hogy veled cseverésszek. Már így is túl sokat mondtam el neked.
-Akkor csak tessék! Itt vagyok, ölj meg!
-Mit csinál?!-hüledezett Nat.
-A Sensei...feladta volna?-kérdezte Mia inkább magától, mint a társaitól.
Caroline megrázta a fejét.
-Nem, ez teljességgel ki van zárva. Ha fel is adta volna, akkor sem hagyná magát ilyen könnyen kivégezni. Legyengítené, amennyire csak lehet. Hogy aztán a többieknek egyszerűbben sikerüljön likvidálni a célpontot.
-Így van-helyeselt Tsukikari-És rátok is gondol. Ha ő meghal, mi is, és Nuada mester is eltűnünk. Akkor pedig egyedül maradnátok Manda mesterrel. Kíváncsi vagyok, vajon a kettejük küzdelme hogy halad...
-Remélem, Nuada mester jól van-mondta Mia együtt érzőn.
-Én nem remélem-szólalt meg Caroline-Én tudom, hogy nincs semmi baja...
-Legyen neked igazad-kívánta Tsukikari.
Nuada fáradtan szállt le a kiugróra.
"Hát... igaza lett, és tényleg nem könnyítette meg a dolgomat-gondolta. Kicsit gyorsabban vette a levegőt, és az oldala is megsérült. Visszaalakult egyszerű pegazussá, és a kiugró szélére állt-És el is menekült a mocsokja. De lassan ideje lenne visszamennem. Túl sok időt pazaroltam itt."
Azonban a dimenzió nem bomlott le. Nuadának nem maradt elég chakrája a visszaútra.
"Hhhh...A legtöbb, amit tehetek, hogy megvárom, amíg valamennyi chakrám visszatér. Remélem Naitonak nincs semmi baja..."
Adesame verziója. Mi is történt valójában?
Nincs hozzászólás.
