Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Nyolcadik fejezet
A múlt árnyai
Amint leszállt a por, láttam, hogy Adesame még időben elugrott a Dimenziók Börtöne elől. Ott állt velem szemben.
-Ez már igen-szólaltam meg elsőnek-Hogy sikerült még Mandát is magad mellé állítanod?
-Orochimaru mester küldte el velem.
-Orochimaru? Még mindig nem jött meg az eszed, Adesame? Meddig akarsz még annak a kígyónak a szorításában maradni?
Gonosz nevetés után kaptam csak választ.
-Orochimaru mester hatalmat ad a szolgálataimért cserébe. Ezt a hatalmat...hamarosan te is meg fogod ismerni!
Összeszorított foggal vettem elő három Shurikent, és felé hajítottam.
-Te szemét!-kiáltottam, miközben dobtam.
Adesame kivédte őket egy tőrrel. De nem hagytam neki időt, már ott is teremtem mögötte egy Kunai-al a kezemben. Megfordult, és belevágott...egy fatörzsbe. Már előtte voltam, és onnan támadtam, de el is tűntem rögtön egy újabb Helycsere-jutsuval. Nem engedtem, hogy észrevegyen; minden irányból ostromoltam, de el is tűntem mindig azonnal. Pár sebet sikerült ejtenem rajta, de a többi támadást valahogyan mindig képes volt kivédeni.
-De gyorsak!-ámult el Mia.
-Azt a rámen!-meresztette Nat a szemét.
-Ez hihetetlen...-csodálkozott el Sade is-Nem szívesen küzdenék meg a Senseiel.
-Igen-helyeselt Caroline-ez elképesztő. De... az ellenfele is elég gyors. Érdekes harc előtt állunk. Adesame eléggé megerősödött azóta, hogy utoljára láttam.
-Te ismered?-kérdezte meglepetten Sade.
-Ismerjük-mondta Tsukikari-Adesamét minden Naito által régen megidézett pegazus ismeri.
-Komolyan?-hajolt előrébb Mia.
Tsukikari hátán elöl ült Nat, hátul Mia. Így, ahogy Mia előrehajolt, nem csak a pegazuskanca fejéhez került közelebb, hanem Nathez is. Nat vörös lett, mint a főtt rák. ezt pedig Caroline, Tsukikari és Sade is észrevette.
-Igen, mindenki, akit Naito a Chuninná válása előtt már megidézett.
-Miért csak ők?-fordult Sade Tsukikari felé.
Adesame megelégelte a játszadozást, és minden irányba elhajított egy-egy Shurikent. De egyik sem talált. Azonban a következő csapásomkor elkapta a karomat.
-Barátom, nincs kedved egy kicsit csevegni a múltról?-szólalt meg Adesame.
-Ne nevezz barátodnak, te mocsok!-válaszoltam ingerülten.
-Ugyan, ugyan... Ne játszd itt a kemény csajt Naito. Vagy hívjalak inkább...Kasainak?
-Ne merd még egyszer kiejteni a szádon ezt a nevet!-vonaglottam meg. Bár semmit sem ért. Túl erősen szorított.
Adesame résnyire szűkítette a szemét.
-Föld típus-kezdte halkan-Agyagcsapda...
A talaj átnedvesedett alattam, aztán felkúszott rajtam, és a nyakamig beborított. Nem tudtam elmenni, mert lefogott Adesame egy másik jutsuja.
-Mert az ő történetük még azelőtt kezdődött, hogy Naito először elhagyta volna Avarrejteket-folytatta Tsukikari-Adesame Katodo valójában nem is a Katodo családba született. Nem vesztek észre semmi furcsát Naito és Adesame között?
-Utálják egymást, az látszik...-vélekedett Nat.
-Te idióta!-tolta le Mia-Nem erre célzott.
-Rokonok?-kérdezte Sade-Netán testvérek?
Tsukikari bólintott.
-Bár csak féltestvérek, de nagyon hasonlítanak egymásra, nem? Sötétbarna haj, ugyanilyen barna szem, mindketten rettentő gyorsak és kiváló ninják. De ami a legnagyobb hasonlóság bennük az az, hogy mindkettejükben hihetetlenül erős a Hateshi vérörökség.
-Hateshi...vérörökség?-képedt el Nat.
-Így legalább nyugodtan tudunk beszélgetni. Megerősödtél Kasai, de én még erősebb lettem. Ugye nem bánod, ha Kasainak szólítalak? Ez a név szép emlékeket idéz fel...
-Nekem viszont nem! És már mondtam, hogy ne ejtsd ki a szádon ezt a nevet!-megpróbáltam kitörni, de nem tudtam. A csapda elszívta a chakrámat is.
-A csapdám minden chakrádat belém juttatja át...Ugye, milyen bosszantó? Végre te is mit érezhettem akkor... Emlékszel, nem?
Hogyne emlékeztem volna. Azt a napot nem felejtem el soha...
Éppen hazafelé tartottam, közvetlenül az után, hogy a Hokage visszafogadott. Kakashi is elkísért. De amikor odaértünk az ajtóhoz, az zárva volt.
A holdfényben is láttuk, hogy a kertkapu viszont tárva-nyitva állt.
-Maradj hátul, Kasai! Én előre megyek-utasított suttogva Kakashi.
Bólintottam, és kis távolságot hagyva követtem. A kertre nyíló lakásajtót valaki betörte. Csendben belopakodtunk, de nem találtunk senkit a földszinten. Az emeleti folyosón viszont ott feküdt az édesanyám és az édesapám, vérbe fagyva.
Nagyon megrémültem, és a következő pillanatban Adesame ugrott elénk. Kakashi gyorsan reagált, és agyagcsapdába zárta Adesamét.
-Igen...leírhatatlanul vacak érzés volt átélni-rázott vissza Adesame a jelenbe-ahogy kiszáll belőled a chakrád.
Most nekem is az volt.
-...Csakhogy...
-...Kakashi nem számolt a Hateshi vérörökséggel -mesélte Tsukikari- Így Ademasénak sikerült...
-...a fehér chakrámmal kiszabadítanom magam.
"Ez bolond! Felhúzza az agyam, és még tippeket is ad a menekülésre..."-gondoltam.
-Fehér chakra?
Tsukikari újra bólintott.
-Ez a Hateshi-k véröröksége. Ez a chakra a tűzalapú jutsukat erősíti. És a fénnyel manipulál.
Amikor Adesame kiszabadult, úgy döntöttem, bevetem rajta az új jutsumat, és nekirontottam egy Fényrasengannal. Adesaméról mindenki azt hitte, belehalt. De valójában...
-...túléltem. Elvonszoltam magamat ide, a falu melletti erdőbe, és itt találkoztam először Orochimaru mesterrel. Ő ígért hatalmat, hogy veled is végezni tudjak.
-De miért?-kérdezte Mia-Miért ölte meg Adesame Naito szüleit? És miért hívták Naito Senseit Kasainak?
-Erre is van válasz-felelte Caroline.
-Pontosan-erősítette meg Tsukikari-Amikor Adesame tíz éves volt, kiderült, hogy Naito apjának egy törvénytelen gyereke. Éppen ezért tíz évesen száműzték a Hateshik közül, és a Katado klánhoz került, ahol föld-jutsukat tanult. Ezért ilyen erős az Agyagcsapdája. Naito nevéről annyit; hogy miután használta a Fényrasengant, a túl erős fehér chakra megégette a bőrét. A jobb lapockáján, egy ló-sakkbábu alakú foltot hagyva. Mivel a Kasai név folyamatosan a szülei halálára emlékeztette, így még akkor nevet változtatott. Így lett Naito.
-Naito, azaz éjszaka. Vagy a ló-sakkfigura. Mindkettőt jelenti az új neved, Kasai-mondta Adesame-Pedig nekem a Kasai jobban tetszik.
Újra megpróbáltam kitörni, de ezúttal használtam a fehér chakrámat is.
A múlt árnyai
Nincs hozzászólás.
