Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Ötödik fejezet
Miért pont ezt csináljuk?
Éjszaka nehezen aludtam el, sokat forgolódtam az ágyban. Rengeteg minden járt a fejemben. Zabuza Sensei, Haku, a holnapi küldetések, lesz-e más megbízatásom, mi lesz a csapattal... Alig aludtam valamit.
Reggel aztán összeszedtem magam, és mosolyogva vártam a nem túl élénk csapatomat a tetőn.
-Na, akkor mehetünk?-kérdeztem őket-Mindenki hiánytalanul megérkezett?
-Igen, habár...-ásította Nat-nem érzem magam frissnek és üdének.
-Hát én sem vagyok a toppon-mondta Mia álmosan.
Igazából senki nem tűnt túlzottan ébernek és kipihentnek.
-Ejnye, már hat óra, igazán felkelhetnétek! Egy shinobi mindig bevetésre kész! Az első "D" osztályú küldetésünk az, hogy kigyomláljunk egy zöldségeskertet. Nyomás utánam!
Tetőkön ugrálva közlekedtünk a célponthoz. Amikor megérkeztünk, egy idős néni fogadott minket. Bevezetett a házba, és a hátsó kertbe. Ami ott várt ránk, az leginkább egy dzsungelre emlékeztetett, semmint egy zöldségeskertre.
-Veselkedjünk neki!-tűrtem fel a ruhám ujját.
-Te is segítesz nekünk, Sensei?-kérdezte elképedve Mia-A Sensei általában nem segít a Genineknek az ilyen könnyű küldetésekben.
-De én nem vagyok átlagos Sensei. Nem értünk egyet?-mosolyogtam.
-De-mosolygott vissza Mia.
Felosztottuk a gyomlálandó területet négy részre, így viszonylag gyorsan végeztünk.
-A következőért nem fogtok rajongani-mondtam már út közben.
-Miért, mi az?-kérdezte Nat.
-Szemétválogatás. Egy házban a szemetesláda beleborult a komposztba. Nem valami szép munka, de ez is egy "D" besorolású feladat.
-Nem tudtál volna valami kevésbé gusztustalan küldetést választani nekünk?-fintorgott Mia-Én hozzá nem érek a szeméthez!
-Nincs vita! Küldetés, és nekünk a lehető legtöbb fajtájú küldetést kell megcsinálnunk. Ne nyafogj Mia!-szóltam rá, erre Mia vágott egy grimaszt, és elfordult.
"Majd megbékél..."-gondoltam.
Odaérve ismét egy hátsó kertbe vezettek minket. Egy nagy terület drótkerítéssel volt elválasztva a telek többi részétől. Halmokban állt a szemét a kerítés belsejében.
-Ez lenne az?-kérdeztem a nőt, aki beengedett minket. Fekete haját kontyba kötve hordta, és feltűrt ujjú pólója fölött kötényt is viselt. Az egyik kezében pedig egy fakanalat tartott.
"Nyilván éppen ebédet főz"-morfondíroztam, és a következő pillanatban hatalmasat kordult a hasam.
A nő elnevette magát, és a szabad kezével odébb igazított egy kilógó hajtincset a szeme elől.
-Igen, innen kell minden papír, műanyag és fém hulladékot a tárolókba tenni-mutatott három fémszürke konténerre a kerítés mellett-Ha elkészültetek, a vendégeink vagytok ebédre.
-Baró! Akkor iszkiri, és csapjunk a lecsóba, mert éhen halok!-lelkendezett Nat.
-Köszönjük a meghívést. Majd még meglátom, mennyi időnk marad, mert még vár ránk küldetés-válaszoltam.
Házigazdánk bólintott, majd visszasietett a konyhába. Még egy mondat erejéig visszafordult:
-Ott találtok gumikesztyűt és csizmát-mutatott a kerítés mellé.
-Köszönjük, az most hasznos lesz!-mondtam, aztán odafordultam a csapathoz-Na, lássunk munkához! Én is segítek.
Elég gyorsan haladtunk, de Nat véletlenül Miára borított egy adag komposztot. Mia kishíján sikítófrászt kapott, és megpróbálta magáról lesöpörni a koszt. Sikertelenül.
-Gyere velem egy kicsit Mia!-léptem oda hozzá.
Mia hangtalanul, durcás ábrázattal bólintott.
-Azonnal jövünk, ti addig folytassátok!-kiáltottam oda a fiúknak.
Arrébb vittem Miát, és megálltam vele szemben. Végigmértem a ruhájában keletkezett károkat, aztán sóhajtottam egyet.
-Figyelj Mia. Ha már a második napon megutáljuk egymást, nehéz lesz felkészítenem téged a Chunin-vizsgára. Ne duzzogj, oké?-mosolyodtam el.
Mia arcán mintha átsuhant volna egy halvány mosoly, de bólintott egyet.
-Rendben. Most pedig szedjük le rólad ezt a mocskot! Ne mozdulj!
Újra bólintott.
Én pedig futni kezdtem körülötte, egyre gyorsabban és gyorsabban. Közben megformáltam a kézjeleket. Már egy kisebb tornádót kavartam ott, és Miáról már ez is leszedett valamennyi koszt.
-Chakramágnes-jutsu!
Erre minden folt, minden szemét és sárdarabka az örvénybe repült, és elporladt. Amikor megálltam, Mia tisztább volt, mint valaha.
Megnézte a ruháját, és jól elcsodálkozott.
-Kö...köszönöm Naito Sensei-nyögte ki végül.
-Nincs mit Mia-mosolyogtam-Gyere, menjünk vissza, mert a fiúk panaszkodni fognak, hogy mi nem dolgozunk.
-Oké!
Most már Mia is mosolygott, így az a küldetésem, hogy kibéküljek Miával, késznek nyilvánítható
Miért pont ezt csináljuk?
Nincs hozzászólás.
