Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Harmadik fejezet
Mi lesz az edzés vége?
Leültem ebédelni is. Aztán észrevettem valami gyanúsat. Az oszlopok árnyéka ugyanakkora maradt. Sőt, az enyém is. Mintha megállt volna a Nap az égen. És a felhő is gyanúsan sokáig maradt egy helyben.
"Genjutsu... ügyes húzás gyerekek...Kiold!" Nem hagytak sok időt, a jutsu szertefoszlása után rögtön Nat, Mia és Sade vetette felém magát. Nem volt rossz az időzítés, de engem azért mégis keményebb fából faragtak, semmint, hogy egy ilyen olcsó trükkel el lehessen fogni.
A szabadulás nem volt több egy sima Helycsere-jutsunál. Csakhogy az én drága csapatom erre is felkészült. Amint földet értem, egy csapdában találtam magam, és négy földhalom zárt körbe. Még innen is kiugrottam, de akkor Sade gyorsan az egyik halomnak szögezte a ruhámat két Shurikennel.
Kijöttem volna onnan is...ha maradt volna chakrám... Az a sok alakváltás elvitte a chakrám egy részét. Egy keveset az árnyékklónok, és a velük véghezvitt ijesztegetés vett el, a tetőn és fán való ugrálásról nem is beszélve. Délelőtt pedig küldetésen voltam, ahol ismételten veszett el chakra.
Hárman egyszerre rontottak nekem, és fogtak meg.
-Jól van, elég!-nevettem-Ti nyertetek!
Miután visszaadtam Sadénak a Shurikeneit, elindultunk hazafelé.
-Kinek a fejéből pattant ki, hogy így kapjatok el?-szokásomhoz híven nem vártam válaszra, és folytattam-Végül is, mindegy. A lényeg, hogy csapatban dolgoztatok. Nagyon jó volt a Genjutsud, Mia-dicsértem meg.
-Dehát, honnan tudtad, hogy az én illúzióm volt az Sensei?
-Tudom, hogy az akadémián jó voltál a Genjutsuban. Így arra következtettem, hogy a te műved. Remek a csapdaállítási képességed, Nat.
-Köszönöm Sensei!
-Bár az edrőben kicsit szétszórt lehettél. Még egy idióta is kiszúrta volna őket. De ez az utolsó kifogástalan volt. Jó az elhelyezés és a típus is. Kitűnően célzol, Sade-vártam egy kicsit, hátha reagál, de csak figyelt tovább-És a terv se volt rossz. Honnan tudom, hogy a te terved? Egyszerű. Mivel úgy vettem észre; hogy Nat nem lenne elég okos és megfontolt, hogy egyedül kiterveljen egy hasonló támadást; már csak Mia és te maradtatok. Mia nem gondolkozik kellő körültekintéssel. Hirtelen természetű, de annál nagyobb szakértője a Genjutsunak. És, mivel sját magából kiindulva tervez, nem lett volna képes egy ilyen bonyolult, "mindenkire szükség van"-tervet létrehozni. Ezek után kizárásos alapon csak te lehettél a terv kiötlője. Rólad tudom a legkevesebbet a csapatból. Téged ismerlek legkevésbé.
-Talán nem is baj-mondta, tovább bámulva a lemenő napot.
-Figyelj Sade. Tudom, hogy zárkózott vagy. De, ha semmit nem tudok rólad, úgy nehéz lesz saját tempód szerint edzeni veled, és beépíteni téged a csapatba. Lehet, hogy egyéni harcban te érnél a legtöbbet, de ez most nem erről szól. Hanem arról, hogy jó csapat legyetek.
-Lehet, hogy így nézed a dolgokat Sensei. És nem is lenne rossz, ha ez valóban így lenne. De egy igazi csatában a csapat felbomlik. És akkor majd magunkra maradunk. Nincs igazam, Naito Sensei?
Azzal elment. Mia, Nat és én meglepetten néztünk utána.
-Ennek nincs ki a négy kereke-szólalt meg Nat.
-Hátborzongatóan beszélt-kontrázott Mia.
-Nem tudom... Talán, ha jobban ismernénk, akkor nem tűnne ilyen hűvösnek.
Gondolkozva néztünk abba az irányba, amerre elsétált. Aztán odafordultam a csapatom itt maradt tagjaihoz.
-Srácok, ez volt az első közös napunk, így négyesben. És szerintem tök jól sikerült. Holnap sok dolgunk lesz. Kapunk pár "D" osztályú küldetést. Gyomlálás, szemétszedés, kutyasétáltatás, és hasonlók. Jól aludjátok ki magatokat! Sade miatt meg nem kell aggódni. Holnapra kiheveri-mondtam mosolyogva.
-Rendben-válaszoltak kórusban.
-Akkor holnap reggel találkozzunk azon a tetőn, ahol ma is! Jó éjt, sziasztok!
-Jó éjt!-fordult meg Mia.
-Viszlát Naito Sensei!-integetett Nat, majd Mia után indult.
Mi lesz az edzés vége?
Nincs hozzászólás.
