35. rész
Vissza a faluba
Nem sokkal később az eső is eleredt, és ez tovább fokozta Kyouran jókedvét. De sietnünk kellett, nem várhattuk meg az eső végét, vagy Miát és Natet. Egész éjjel haladtunk, csak néhány percre álltunk meg pihenni. Az eső hajnalig nem állt el, ez megnehezítette a dolgunkat.
Másnap este azért már kezdtem aggódni Mia és Nat miatt. A csata okozta késé miatt csak aznap este értük el a Só földjének határát. De még ott sem értek utol minket a többiek.
-Te maradj itt, mi visszamegyünk, és elhozzuk őket-lépett hozzám hirtelen Kyouran.
-Rendben-bólintottam.
A pegazusok felrepültek, és elszálltak Miáék felé.
"Hajrá! Bízom bennetek..."
A csapatot Kyouran vezette. Amikor Nuada nem volt jelen, ő a helyébe lépett. Ő volt a második legerősebb közöttük, bár szerintem Nuadát csak a Tengan tette erősebbé Kyourannál.
-Figyeljetek-szólalt meg Kyouran-Egy nagyjából Naito-val egykorú lányt és fiút keresünk, akikkel egy nagyon fiatal kisbárány is van. Szóródjatok szét és jelezzétek, ha megtaláltátok őket!
A csapat szétszéledt, hogy egyenként keressék a gyerekeket. Nm sokkal később már hallották is Hinote nyerítését. Mind odarepültek, és meglátták a két genint, előttük vad farkasokkal. Kyouran gyorsan cselekedett, és kiadta az utasítást.
-Rendeződni, védjük meg őket a kettes alakzattal!
Alakzatba álltak. Elöl Kyouran Caroline-al, mögöttük Irai, Hinote, Tsukikari ls Katsumi.
-És most egyszerre-adta parancsba Kyouran-Óriás sarlószél!
A pegazusok egyetlen szárnycsapással hatalmas légörvényt kavartak. A fák kishíján kidőltek, törzsüket össze-vissza kaszabolta a szélben örvénylő chakra. Miáék még épp időben vetődtek arrébb. A farkasok eltűntek a föld színről, a fák pedig elég rossz állapotban voltak. Elvesztették leveleik nagy részét, a törzsük összekaszabolva...De legalább Mia, Nat és a kisbárány megmenekült.
A pegazusok leszálltak eléjük.
-Gyorsan üljetek fel valakinek a hátára-rendelkezett Kyouran-sietnünk kell vissza.
-De...-kezdte volna Nat, Kyouran azonban félbe szakította.
-Majd út közben kérdezhettek, de most indulás!
Nat felült Tsukikarira, Mia a báránnyal Carolinera, és a csapat visszarepült hozzám.
-Meghoztuk őket-szállt le mellém Kyouran-Többé-kevésbé egészben.
-Köszönöm, hogy megvédted őket, és vigyáztál rájuk Kyouran-mondtam, és megsimogattam a ló orrát. Kyouran horkantott, és lejjebb hajtott a fejét-Látod, tudsz te, ha akarsz-dicsértem.
-Ugye, hogy nem csak egy Shikamaru 2.0 agyok?
-Persze, hogy nem. Mindannyian remek munkát végeztetek, köszönöm. Most, hogy teljes lett a csapat, meg tudjuk védeni a csordát. Ideje mennetek.
Kyouran bólintott, majd az összes pegazus eltűnt. A vásárig további gondok nélkül viszonylag gyorsan jutottunk el. A visszautat pedig immár csak négyen, egy táborozással és őrködéssel eltöltött éjszakával kezdtük.
Az éjszaka közepe táján felébredtem. "Hm...Elvileg váltásidő van...Hol a csudában lehet akkor Mia és Na? Történt volna valami?" Felkeltem, és kimentem. Ahogy észrevettem, épp nem a megfelelő pillanatban érkeztem. Egy szenvedélyes csók kellős közepébe csöppentem, ahogy kiléptem a sátorból. Ők nem vettek még engem észre.
Gonosz vigyor ült ki a képemre... Gyorsan egy genjutsu mögé rejtettem magam, és felugrottam a felettük lévő fára. Kisétáltam az eléjük nyúló ágra, majd feloldottam a genjustut, és hirtelen fejjel lefelé lelógtam az ágról, pont eléjük.
-Zavarok?-köszörültem meg a torkom.
Ennél szadistább és kegyetlenebb nem is lehettem volna. Na jó, talán akkor, ha egy kunait dobok közéjük... Utólag belegondolva rájöttem, hogy nem is lett volna olyan rossz ötlet.
Szegények úgy megijedtek, hogy rögtön egymás karjaiba ugrottak. Én továbbra is csípőre tett kézzel álltam a faágon. Amikor felfogták, hogy én vagyok az, mindketten talpra ugrottak, és magyarázkodni kezdtek.
-Hát...Izé...Naito sensei, ez-dadogta Nat.
-Szóval ez...nem az volt, aminek látszott...-próbálkozott Mia is.
-Miért? Minek látszott?-mosolyodtam el-Semmi szükség a magyarázkodásra, de most nyomás a sátrakba. Gondolom mondanom sem kell, högy különbe-kacsintottam.
Szerencsére vették a lapot, és értették a poént is. Mosolyogva mentek el mellettem, és én is akaratlanul elmosolyodtam ezen az egészen.
A hazaúton nem támadt ránk egy ninja sem, és mindig én kezdtem az őrködést Sadéval. Így a váltás is mindig időben megesett, és azok ketten hajnalig falhatták egymást. Meglepő, mennyire összemelegedtek az úton. Avarrejtekbe-miondenki meglepetésére-kézen fogva sétáltak be. Nem telt el egy óra, és Hinata, Tenten, Ino, Sakura valamint Kiba és Choji lógott rajtuk az Ichirakuban. Ezek a "Mikor jöttetek össze?" "Hogy jöttetek össze?" és hasonló kérdések... Olyan mennyiségben jöttek, hogy még én is kikészültem tőlük. Én, akihez egy sem szólt. Pusztán a hallatára is kiakadtam, úgyhogy úgy döntöttem, lelépek.
-A törzshelyünkön leszek-szóltam oda.
Röviden bólintottak, aztán tovább záporoztak a kérdések.
Amikor beléptem, vissza is hőköltem a meglepetéstől. Kakashi ült az egyik széken; és amint megérkeztem, fölállt, és közelebb jött.
-Beszélnünk kell Naito-szólalt meg.
-Mondd-ültem le egy székre. Kakashi is leült, velem szemben.
-Nagyjából egy hete arra értem haza hogy az egyik hátsó ablakom be van törve, és a dolgaim szanaszét hevernek a padlón. Ahogy észrevettem, nem tűnt el semmi. Nálad nem történt hasonló?
Megráztam a fejem, aztán egy kicsit elgondolkoztam.
-Szóval akkor igaz...-következtettem.
-Micsoda?
-Egy hete jártam nálad. Amikor bekopogtam, csörömpölést hallottam; majd mikor ajtót nyitottál, azt mondtad, megijesztettelek, és megcsúsztál. A Tengan jelezte, hogy hazudnak nekem, de nem foglalkoztam a dologgal. Elmondtam neked, hogy az edzéseinket valaki rendszeresen kifigyeli. Rájöttem, hogy egy sonitate ninja az, mivel menekülés közben nagyon gyorsan begyógyította a sebét. De ezt hátrahagyta-elővettem a véres tőrt-Megkértelek rá, hogy szagoltassuk meg egy ninjakutyával; hátha megtudjuk, ki a vér gazdája. De te azt mondtad, hogy nincs elég chakrád, és még a kunait is el akartad venni a kezemből. De ezek szerint a gyanúm beigazolódott, és valóban nem te voltál az.
-Nem. Én erre nem emlékszem-rázta meg a fejét Kakashi-De, ha gondolod, most megpróbálhatjuk kideríteni-miközben ezt elmondta, elővett egy kunait és megvágta vele az ujját.
-Heh, te nem harapdálod magad az idézéshez, mi? Még a végén belátnának a maszkod alá-mosolyodtam el.
-Ne nevettess, az túl oldschool módzser. Különben is, ez tesz egyedivé-mondta, miközben kézjeleket formált-Shinobi idézés!
Megjelent Pakkun. Odanyújtottam neki a kunaiomat a rászáradt vérrel.
-Meg tudnád mondani, kié ez a zárt keringésben áramló testfolyadék?
-Ez nem egy paródia, ahol mindenféle bioszos poénokat sthetsz el-szidott a kutya-Komolyra fordítva a szót, még nem éreztem máshol ennek a vérnek a szagát, és most sincs jelen. Nincs különösebben jellegzetes szaga. Sajnos fogalmam sincs, kié lehet a vér.
-Értem. Ez nem túl jó hír, de kösznöm Pakkun.
A kutya bólintott, azután eltűnt. Ahogy kinéztem az ablakon, Sadét láttam settenkedni az utcán.
-Azt hiszem, most megyek-álltam fel-Köszönöm Kakashi.
-Szívesen Naito.
Azzal mindketten kimentünk, és két irányba indultunk el. Kakashi jobbra, én pedig balra, Sade után...
***
-Vááááá a sensei annyira menő, mikor gyanakszik!
-Azt hittem, ez a "senseimánia" nálad már az első évadban véget ért..
-És végre a menő Kakashi is szerepelt ebben a részben!
-Mióta imádod Kakashit Mia?
-Nem imádom, csak menőnek tartom.
-Kakashi sensei, meg akarok küzdeni önnel!
-Mit csinálsz Nat?
-Én menőbb vagyok mint ő, majd én megmutatom!
-Nat most...féltékeny?
-Nem vagyok az!
-A következő részben Naito kihallgat, menekül, keres és talál. Vajon mi lehet az, amit Sade már annyi ideje rejgetet? Vajon fény derül a titokra, vagy a nagy leleplezés még várat magára?
36. rész
Sade titka
-Észrevettétek, hogy közledünk a második évad végéhez?
-Ez most jót vagy rosszat jelent?
-Attól függ, de szerintem jót. Már alig várom a következő részeket!
Vissza a faluba
Nincs hozzászólás.
