Ajánlott zenei aláfestés a rész olvasásához:
Második fejezet
Edzés az erdőben
-Húú! De sokat zabáltam, tele vagyok!- Nat a szék támlájának dőlve fogta a hasát. Mindenki nagyon jóllakott volt.
-Oké. Most, hogy az első küldetés késznek nyilvánítható, irány az erdő, és kezdjük az edzést!-álltam fel a székből.
-De Naito Sensei! Kaja után nem kellene pihennünk egy kicsit? Így rosszul leszünk-méltatlankodott Mia.
-Hát, én azt mondtam, hogy meghívlak titeket egy körre, és álltam a szavam. Azt nem mondtam, hogy sokat kell ennetek. Különben is, majd pihentek az úton. Na, nyomás, mielőtt ránk esteledik!
Ezután kiléptem az utcára, és már ugrottam is fel az első ház tetejére. Sade azonnal követni tudott, ő nem evett sokat. Mia és Nat nehezen ugyan, de valahogy felkerültek a tetőre, és mentek a Sensei után, ki az erdőbe. Ott aztán megálltak.
-Na akkor, mondom, mi a dolgotok.
És felugrottam egy fára.
-Nem lesz bonyolult. Mindössze annyit kell tennetek, hogy elkaptok engem. Sima kommandó-bújócska. Játszottatok már ilyet?-választ nem várva folytattam-Bármit használhattok, amitek van. Bármit. Legyen az csapda, levélbomba vagy akár ninjutsuk...(3-féle jutsu van, a ninjutsu, a taijutsu és a genjutsu. A taijutsu főleg közelharcra való, kevés chakrát használ, a ninjutsuk különböző típusúak, általában sok chakrát emészt fel, a genjutsuk pedig csapdaféleségek. Van szemre, fülre, tapintásra, de még szaglásra ható is. Előidézhető vele illúzió, ami csapdába ejti a célpontot) Egy a lényeg, hogy kapjatok el. Akinek sikerül, az hazamehet, és mára nincs több feladata. Viszont, akinek napnyugtáig nem fog menni, az egész éjjel az én felügyeletem alatt fog edzeni. És az nem lesz leányálom, előre szólok. Van kérdésetek?-ismét nem vártam meg a válaszokat-Remek! A szabályok ismertetve, szem becsuk, elszámoltok háromig, és jöhettek! Rajta!
Azzal eltűntem előlük. A csapat gyorsan feloszlott. Nat balra, Mia előre, Sade jobbra indult el megkeresni a Senseit.
"Nem dolgoznak együtt...Külön mentek. Hát, akkor nincs is más dolgom, mint leülni és várni..."
Fogtam magam, és jól elhelyezkedtem a fa ágán.
Közben Nat mindenhová kötélcsapdákat rakott, aztán leült egy bokor mögé, és ott várt.
Mia egyszerűen csak körbe nézett, de a biztonság kedvéért néhol levélbombát hagyott.
Sade nyomok után kutatott. "Bárhol lehet...Lássuk csak. Ha én Jounin lennék, és Geninek elől kéne elbújnom, hova bújnék? Hm...Biztos, hogy nem a földön közlekednék, hanem a fákon. De akkor is...Kellene lennie leesett faleveleknek, gallyaknak...Tehát erre nem járt...vagy...sehol nem járt...Ideje megkeresnem Miát és Natet. Van egy tervem"
Beleuntam a várakozásba, és úgy gondoltam, itt az ideje rászednem egy kicsit a bandát. Egy gyors Árnyékklón-jutsu (ez egy olyan ninjutsu, amivel valódi klónokat tudok létrehozni. Ezekkel meg lehet sebezni márokat, nem csak illúziók, mint az egyszerű klónok.), és máris hárman lettem. Az egyik klón Nat, a másik Mia után ment. Én pedig Sadét vettem célba.
Első énem szépen belesétált a csapdákba, de amint Nat előugrott; és hozzáért, szertefoszlott klón, csak egy papír maradt utána.
-Rossz módszer-olvasta fennhangon Nat a lap feliratát.
Ezek után elindult megkeresni a többieket.
Második énem csendben settenkedett Mia után, és a háta mögé került. Odalopódzott, egész közel hozzá, és suttogva megszólalt:-Hé, Mia. Mögötted vagyok.Mia ijedten sikított egyet, de előbb még fordult egyet egy Kunai-al a kezében. A tőr felhasította a klónt, és az eltűnt. Mia nyelt egy nagyot, aztán megfordult. Úgy vélte, ha megtalálja Nat-et vagy Sadét, több esélyük lesz.
Nat és Sade hallotta Mia sikolyát, és azonnal futni kezdtek a hang irányába. De az igazi én hirtelen Sade elé ugrott felhőrejteki ninjaként.
Sade meghökkent, de rögtön hátralépett és Shurikenekért nyúlt. Tovább hátrált, míg egy fa takarásába nem került, de a szemét végig a felhőrejtekin tartotta. Én léptem egyet előre, mire Sade felém hajított négy Shurikent. Eltalált, és a fához szorított..egy fadarabot.
-Helycsere-jutsu?
Sadénak nem volt ideje gondolkozni, mert pár Shuriken őt is célba vette. Kivédte őket egy Kunai-al, aztán újra takarásba vetette magát egy fa mögé.
-Ügyes volt. De ennyi nem lesz elég ahhoz, hogy egy igazi harcban megvédd magad-szólaltam meg annak a fának a tetején, ami mögé elbújt. Aztán eltűntem. Még épp időben, mielőtt eltalált volna a Kunai.
Sade zihálva állt, hátát a fának támasztva, és feszülten figyelt. De csend honolt az erdőben. Én már messze jártam. Újra a tisztáson álltam, ahonnan mindenki elindult. Sade felegyenesedett, majd tovább ment. Arra, amerre legutoljára Miát hallotta sikítani.
Pár perc gyaloglás után sem találta meg a többieket. Pár óra kutatás is fölösleges volt. Ekkor felnézett arra a fára, ami mellett állt. Egy Kunai állt ki a törzséből. Az ő Kunai-a, amit még a felhőrejteki felé dobott.
"Ez Genjutsu!"-jött rá Sade. Megformálta a kézjeleket-"Kiold!"-és egy pillanat alatt szertefoszlott az illúzió.
Ezek után gyorsan rátalált Miára és Natre. Elmesélték, hogy őket is rászedte a jutsum.
-Szerintem célszerű lenne közösen kitalálnunk valamit-mondta Mia.
-Van egy tervem. Tegyünk mindenhová csapdákat. Az egyikbe majdcsak beleesik-tárta szét Nat a karját-Jobb ötletem nincs.
-Ne felejtsd el, hogy egy Jouninnal van dolgunk! Nem egy vizsgán vagyunk az akadémián. Sokkal agyafúrtabbnak kell lennünk. Én a helyében a világ másik felére bújtam volna-vélekedett Mia-Te meg se szólalsz, Sade? Segíts már egy kicsit! Mondj te is valamit!
"Hm... Szóval ők is egy Gen-jutsu csapdájába estek. És őket is megtámadta valaki. Elmondásuk szerint ugyanakkor, mint engem. Ez nem lehet véletlen. Ráadásul azt mondták, hogy a támadójuk Naito Sensei volt, de szertefoszlott. Tehát klónok voltak. Elég nagy területet átfésültünk már ahhoz, hogy tudjuk, erre nem jött. Hiába Jounin, hagynia kellett volna nyomokat. Ha én az ő helyébe lennék, mit csinálnék? Hmm... Ha figyelembe vesszük, hogy klónokat küldött, akkor biztos, hogy a valódi Sensei nem mozdult..."
-Sade, hozzád beszélek!
-Értem!-szólalt meg végül Sade.
-Mit értesz?
-Gyertek, ideje elkapnunk a Senseit!
-Éppen azon gondolkozunk, hogy hogyan csináljuk!-Mia egyre dühösebben beszélt.
-Csak nyugi. Én már mindent elterveztem. Ha beigazolódik az, amit gondolok, akkor hamarosan mind hazamehetünk. Mondom, hogy mit fogunk csinálni.
Eközben én unalmamban azzal szórakoztam, hogy alakváltással felvettem a körülöttem lévő dolgok alakját. Először egy fűszál lett belőlem. Nevetséges érzés volt fűszálnak lenni. Ha úgy maradok, tuti, hogy nem találnak meg. Aztán kavics, fa, levél, és minden létező dolog lettem, amit azon a tisztáson találtam.
Edzés az erdőben
Nincs hozzászólás.
